Yuval Noah Harari történész a XXI. század közepére a munkát egy hármas térben tudja elképzelni, melynek elemei a technológiai változások, a társadalom állandó változása, haladni akarása, továbbá az aktuális állami berendezkedések biztonságra törekvése. Teendőink, hogy a régi munkák ne vesszenek el, hogy elegendő új munkát hozzunk létre, továbbá cselekvési irányok kidolgozása arra az esetre, ha az eltűnő munkák száma - minden erőfeszítésünk ellenére - jelentősen meghaladja a létrejövőkét.
A cikk mesterséges intelligencia fejlődésének munkaügyi és szervezeti hatásaira hívja fel a figyelmet. Elméleti alapon járja körbe, milyen változásokra számíthatunk a robotok munkában történő megjelenését követően.
A szerző a negyedik ipari forradalom ismeretelméleti megközelítésein túlmutató vázlatot kínál esszéjében, és megpróbál választ adni arra, milyen változásra kényszerül a HR a nem is olyan távoli jövőben.
Eredményeink egy részét, ha részletesebben és környezeti összevetésben is megvizsgáljuk, lehet, hogy csak a „helyben jó” kategóriába tartoznak.
A technológia változásokkal együtt változik a munka világa is. A folyamat ütemével, módjával, meghatározóival kapcsolatban izgalmas kérdések kerülnek terítékre a tanulmányban, beleértve, hogy mi köze van Marxnak a prekariátushoz.
A szerzők bemutatják és összehasonlítják a HR legfontosabb intézményi (munkajogi szabályozás, munkaerőpiac, munkanélküliség) jellemzőit és fejlődési szakaszait magyarországi és szlovákiai vizsgálatok alapján.
Összefoglaló a 125. éves Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya és a Nemzetközi Gazdasági Szakosztály üléséről