A szerző a negyedik ipari forradalom ismeretelméleti megközelítésein túlmutató vázlatot kínál esszéjében. A 30 éve már igen divatos integrál-pszichológiai szemlélet Clare W. Graves iránymutatása szerint igyekszik választ adni arra a kérdésre, hogy az emberi neuronális rendszer miképpen reagál, hogyan épít ki pszicho-szociális coping-mechanizmusokat a megváltozott, új környezeti ingerekre. A munka világában a hagyományos „ember-gép” kapcsolat – tágabban fogalmazva: intézmény-individuum interakció jól értelmezhető határokat, funkcióterületeket jelölt ki eleddig. A negyediknek számolt ipari paradigmaváltás kereteiben úgy tűnik, ezek az elválasztóvonalak és terminológiák már nem működnek. Azt tapasztalhatjuk, hogy a tradicionális felfogásmód hajlamos a posztmodern, integrál magyarázatokat „ezoterikusnak”, „bullshitnek” minősíteni. Az emberi erőforrással foglalkozó szakembereknek természetesen szüksége van egy leíró fogalmi háttérre – amiből a mindennapi munkahelyi helyzeteket értelmezni tudja. A cikk visszanyúl a filozófia tudásról, sebességről és bizalomról szóló okfejtéseihez – és megpróbál választ adni arra, milyen változásra kényszerül a HR a nem is olyan távoli jövőben.