A különböző országok HR gyakorlatának a vizsgálatával arra próbálunk választ adni, hogy egyrészt meghatározzuk időrendi és keresztmetszeti formában az emberierőforrás-menedzsment helyzetét, másrészt bemutassuk az országonként azonos és eltérő jellemzőket. Jelen cikkben a teljesség igénye nélkül két ország – Románia és Szerbia – HR gyakorlatát ismertetjük két határon túli tudósítónk tollából.
Az elmúlt időszakban jelentkező kritikus helyzet rávilágított a szervezetek megreformálásának szükségességére. A HR terület kifejezetten sok hangsúlyt kapott a sajnálatos leépítési kényszerek miatt, de egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy folyamatosan kell foglalkoznunk e fontos funkció fejlesztésével. A komplex gondolkodásmód mellett érdemes elsajátítanunk egy új fogalmat, a HR innovációt, mely újító szemléletmódjával a hatékony vállalati működés motorja lehet.
A szerző felrajzolja a sokszínű HR terület munkaköreinek organigramját, amelyhez hozzárendelhetők az ilyen munkát végzők szükséges kompetenciái. Majd a HR munkával foglalkozó személyek – eddig a szakirodalomban sem található – típusainak körvonalazására tesz kísérletet.
A szerző a korábbi válság kezelésének tapasztalatai alapján fogalmazott meg a jelenben is hasznosítható szempontokat a vállalat tudástőkéjének átmentésére, s így a vállalkozás életképességének fenntartására.
Az elmúlt pár hónap során szinte másról sem hallhattunk, mint hogyan éljük túl a válságot, mik a krízis során alkalmazható vészforgatókönyvek, hogyan vészeljük át a legrosszabbat, ami csak jöhet. Talán elérkezett az ideje a szemléletváltásnak – koncentráljunk inkább arra, mit nyerhetünk a válságból, hogyan kerülhetünk lépéselőnybe a versenytársainkkal szemben. A HR döntéseknek ebben meghatározó szerepe lehet: a szokatlan helyzetre gyorsan kell reagálni, miközben egyaránt szem előtt kell tartani a döntések rövid és hosszú távú következményeit is.
Merész vállalkozás a jelenben meghatározni azt, hogy milyen lesz a jövőben a munkáról kialakított képünk és hozzáállásunk. Ma is vannak sokak számára egyelőre még idegen, „futurisztikus” munkahelyek, amelyek lassan tért hódítanak a világban. A témával kapcsolatos szakirodalmakat áttanulmányozva szeretnénk egy összefoglalást nyújtani arról, hogyan észlelik a kutatók a munka természetének átalakulását napjainkban és ezzel kapcsolatban mire hívják fel a humán erőforrással foglalkozó szakemberek és a munkapszichológusok figyelmét.
Kelet-Európa országaiban – beleértve hazánkat is – az előző rendszer keretein belül a modern emberierőforrás-menedzsment (HR) vonásai csak nyomokban voltak fellelhetők. Legtöbb esetben a tudományos vezetés (scientific management) irányzatához tartozó közelítések voltak jellemzők. Az átalakulás során a nemzetközi vállalatok átrajzolták a munkaerőpiac jellegét és a HR gyakorlatot a volt szocialista országokban.