A kormány ambiciózus foglalkoztatáspolitikai céljai megvalósításához szükséges és indokolt lenne a helyi foglalkoztatáspolitikai aktorok bekapcsolása, hiszen helyismeretük, a térséghez való kötődésük garancia a hatékony megoldások kialakítására. Az európai gyakorlatban a helyi partnerség intézményei már kialakultak. Ezek a területi foglalkoztatási paktumok, amelyek azonban nálunk még nem váltak a munkaerőpiac meghatározó szereplőivé.
Az Eurostat adatai szerint 2010 harmadik negyedévében az Európai Unió foglalkoztatási rátája a 20-64 éves korosztályban nem érte el a 69 %-ot, a nők esetében pedig alig volt több 62 %-nál. A munkanélküliek száma 2011 februárjában meghaladta a 23 milliót, a munkanélküliségi ráta 9,5 %-ot tett ki, a fiatalok (15-24 évesek) között 21 %-ot, a hosszú távú (1 évnél régebbi) munkanélküliek aránya pedig elérte a 3,8 %-ot.
A média és foglalkoztatáspolitikai fórumok a közelmúltban számos alkalommal foglalkoztak a hazai alacsony foglalkoztatottsággal és annak okaival. A cikkíró szerint meglehetős egyoldalúsággal. Ezért a helyzetelemezésekhez kapcsolódva a probléma más megközelítésű, más dimenziójú kérdéseit is fel kell vetni.
A hazai, egymással sok tekintetben diametrikus ellentétben álló gazdaságpolitikai iskolák és politikai erők abban egyetértenek, hogy a foglalkoztatás szintjének számottevő növelése a legfontosabb feltétele a növekedés felgyorsításának. Arra hivatkoznak, hogy a magyar foglalkoztatási ráta uniós összevetésben az egyik legalacsonyabb: a 15-64 éves korosztályban a sereghajtó között vagyunk (55,3%). Ez a konszenzus – a szerző véleménye szerint – téves elméleti alapokon nyugszik.
Szerte a világban több mint 200 millió migránst tartanak nyilván. Döntő többségük mobiltása a munkaválalással függ össze. A szerző röviden áttekinti a migráció európai jellemzőit, és bemutatja a fogadó illetve a küldő országok magatartását az egyre több társadalmi feszültséget okozó jelenséggel kapcsolatban.