A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) januárban közzétett, „World Employment and Social Outlook – Trends 2022” (WESO Trends) jelentése lefelé korrigálta a munkaerőpiac 2022. évi fellendülésére vonatkozó előrejelzést. A globális munkanélküliség várhatóan legalább 2023-ig a COVID-19 előtti szint felett marad.
Az ILO jelentése értelmében a ledolgozott munkaórák száma a 2019-ben prognosztizált 1%-hoz képest közel 2 %-kal marad el 2022-ben a világjárvány előtti szinttől. A 2022-es munkanélküliség mértékét 207 millió főre becsülik, a 2019-ben jelzett 186 millióval szemben. A dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy a járvány foglalkoztatási hatása a kalkulált számoknál lényegesen nagyobb lehet, mivel sokan elhagyták a munkaerőpiacot.
A 2022-es várakozások visszafogása azt a hatást is tükrözi, amelyet a COVID-19 közelmúltbeli változatai (delta, omikron) gyakorolnak a munka világára, valamint jelzi a világjárvány jövőbeli lefolyásával kapcsolatos bizonytalanságot. Az egyértelmű, hogy a válság hatásait illetően jelentős eltérések vannak egyes országok, illetőleg munkavállalói csoportok között. Ezek a különbségek elmélyítik az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségeket, és szinte mindenütt gyengítik az országok gazdasági, pénzügyi és társadalmi szövetét, függetlenül a fejlettségi állapotuktól. A károk helyreállítása éveket vesz majd igénybe, s hosszú távú következményekkel járhat a munkaerő-piaci részvételre, a háztartások jövedelmére, valamint a társadalmi, s esetleg a politikai kohézióra is.
A munkaerőpiaci hatások a világ minden régiójában érezhetők, a kilábalás mintái azonban nagyon eltérőek. A fellendülés legvilágosabb jeleit az európai és az észak-amerikai régió mutatja, míg Délkelet-Ázsiában, valamint Latin-Amerikában és a Karib-térségben a borúsak a kilátások. Nemzetgazdasági szinten a munkaerőpiac élénkülése a magas jövedelmű országokban a legerősebb, míg az alacsonyabb és közepes jövedelmű gazdaságok lábadozása elhúzódik. A válság aránytalan hatása a nők foglalkoztatására várhatóan a következő években is fennmarad, míg az oktatási és képzési intézmények bezárása hosszútávon kihathat a fiatalokra, különösen azokra, akik nem rendelkeznek internet-hozzáféréssel. Két évvel a válság után a kilátások továbbra is törékenyek, a kilábalás útja pedig lassú és bizonytalan. Láthatóan a munkaerőpiacot potenciálisan tartós károk érték, ami a szegénység és az egyenlőtlenség növekvő szintjében is megmutatkozik.
Az ILO Jelentés a következő évekre vonatkozó munkaerőpiaci előrejelzések mellett számba veszi a válság egyes régiókra, országokra, munkavállalói csoportokra és gazdasági szektorokra gyakorolt hatásait is. Kiemelten foglalkozva az ideiglenes munkavállalás, illetőleg a munkaerő-kölcsönzés szerepével, a jelentés arra a megállapításra jut, hogy ezek a korábbi válságokhoz hasonlóan sokak számára puffert teremtettek a járvány okozta sokk ellen. Sok ideiglenes állást megszüntettek vagy nem újítottak meg, míg más területeken alternatívak jöttek létre, többek között az állandó állásukat elvesztett munkavállalók számára. A jelentés tartalmazza azokat a kulcsfontosságú szakpolitikai ajánlásokat is, amelyek célja a válságból való teljes körű kilábalás megteremtése nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.
Bővebben: https://www.ilo.org/global/research/global-reports/weso/trends2022/lang--en/index.htm