Munkaidővel kapcsolatos fejlemények a 21. században: a munkaidő és szabályozása az EU-ban

A munka és a magánélet jobb összehangolásának igénye, s a globalizációval terjedő rugalmas munkaidő megoldások ellenére a 21. század elején a munkaidő fő jellegzetességei meglepően nagyfokú stabilitást mutatnak Európa szerte. Az Eurofound EU-s ügynökség ez év tavaszán közzétett tematikus jelentése szerint az EU-s tagállamok többségében az elmúlt 15 évben a munkavégzés ezen meghatározó fontosságú aspektusában nem történtek drámai változások, s a jellegzetes különbségek nagy része is érvényes maradt.  

A tagállami gyakorlatokat feltérképező jelentés megállapítása szerint az Európai Unióban számos közösségi jogszabály által bizonyos fokig egységes fazonúra alakított munkaidő szabályozás végrehajtásának nemzeti keretei jelentős, s tartósan fennálló különbségeket mutatnak. Az intézményi variációk döntően a tiszta jogszabályi rendelkezéseken alapuló rendszertől a kollektív tárgyalásokkal módosítható jogszabályokra épülő szisztémán keresztül, a – vállalati és ágazati szintű – tisztán tárgyalásos megoldásokig terjednek, illetőleg külön kategóriát alkot a munkáltató által egyoldalúan meghatározott feltételeket tartalmazó egyéni munkaszerződések lehetséges rendszere is.

A tagállamok több mint kétharmadában módosítható rendelkezéseken alapuló vagy tárgyalásos munkaidő megállapítási rendszereket alkalmaznak, s a szociális partnerek mindkét megoldás esetében közvetlenül részt vesznek a munkaidő meghatározásában. Az ettől eltérő, azaz tisztán jogszabályi rendszert preferáló nyolc tagállam mindegyike 2004-ben, vagy később csatlakozott közép-kelet-európai ország, melyekben gyengébb a kollektív tárgyalási struktúra. A jelentés értelmében a teljes munkaidőben foglalkoztatottak rendes munkaideje terén közeledés volt tapasztalható a régi, és a 2004-ben csatlakozott tagállamok között. 2011-ben azonban megszakadt ez a trend, s az új tagállamokban még mindig hosszabb a munkaidő, mint az EU-15-ben.

A rendes munkaidő egyébként alapvetően azokban a tagországokban rövidebb, ahol tárgyalásos és módosítható rendelkezéseken alapuló munkaidő megállapítási rendszert alkalmaznak, míg a tisztán kötelező szabályozásra épülő jogalkalmazás többnyire hosszabb munkaidőt eredményez. A megállapodás szerint ledolgozandó munkaidő és a rendes (általában ténylegesen a munkatevékenységek elvégzésével eltöltött) munkaórák ugyancsak azokban az országokban állnak legközelebb egymáshoz, vagy más szavakkal, az előírások betartása ott tekinthető garantáltabbnak, ahol a munkaidő megállapítási rendszer kollektív tárgyalásokon és módosítható rendelkezéseken alapul.

A munkaidő tekintetében nem változtak a nemek szerinti különbségek; az EU-ban a férfiak továbbra is hosszabb munkaidőben dolgoznak, mint a nők. Az eltérés 2005-ben volt a legnagyobb, majd lassan csökkenni kezdett, elsősorban azért, mert a nők átlagban hosszabb munkaidőben dolgoznak, mint korábban. A különbség különösen nagy a vezetők esetében, akik sokkal többet dolgoznak az átlagnál. 

A magyar nyelvű összefoglaló:

https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1573hu1.pdf

A teljes publikáció:

https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1573en.pdf