Az OECD Foglalkoztatási Kilátások 2022 évi kiadása a COVID-19 utáni fellendülés támogatása érdekében áttekinti a kulcsfontosságú munkaerőpiaci és szociális kihívásokat. Noha a pandémia-válság utáni kilábalás a vártnál erőteljesebb volt, a munkaerőpiacok javulása országonként és munkavállalói csoportonként nagy különbségeket mutat, különösen a kibontakozó megélhetési-költség válság és a bizonytalan gazdasági kilátások következtében. A jelentés ajánlásai elsősorban a legsérülékenyebb rétegekre gyakorolt negatív hatások minimalizálását célozzák.
A jelentés értelmében 2022 első felében tovább javultak a munkaerő-piaci feltételek az OECD-ben: 57 millió munkahely szűnt meg a pandémia következtében, és 66 millió új munkahely jött létre az OECD-országokban a COVID utáni fellendülés kezdete óta. A feszes munkaerőpiac és a munkaerőhiány az OECD nagy részének meghatározó jellemzője: 2022 júniusában az OECD-országok több mint 9 millió munkahely nettó nyereséget regisztráltak a világjárvány előtti szinthez képest. A munkaerőhiány különösen erős néhány alacsony bérezésű ágazatban, például az élelmezés, vendéglátás és a hotel-ágazat területén.
A növekvő munkaerőhiány ellenére a nominális bérnövekedés általában jóval elmarad a 2022 első felében tapasztalt magas inflációtól, ami a reálbérek csökkenéséhez vezet. A bér-ár inflációs spirál kockázata kisebb, mint korábban. Az elmúlt évtizedek főbb strukturális munkaerőpiaci változásai – mindenekelőtt a bérindexálás megszüntetése és a monopol munkaadói piacok terjedése – mára kisebb felfelé irányuló nyomást jelentenek a bérekre. A bérek reálértékének csökkenése várhatóan 2022 folyamán is folytatódik.
A növekvő infláció reáljövedelmekre gyakorolt hatása nagyobb az alacsonyabb jövedelmű háztartások esetében. A hat legnagyobb európai ország adatai szerint a háztartások jövedelem szerinti alsó ötödében mintegy 50%-kal többet kell költeni a háztartásukra, mint a felső ötödben, válaszul az energia- és élelmiszer-kínálati sokkokra.
Az OECD jelentés az alábbi három területet ajánlja a kormányok figyelmébe, amelyekre koncentrálva a legkiszolgáltatottabbakra gyakorolt negatív hatásokat minimalizálhatják. 1) A kollektív tárgyalások megerősítése kulcsfontosságú az inflációs sokk munkavállalók és munkaadók közötti igazságos elosztásának biztosításához. 2) Az alacsony jövedelmű csoportok célzott támogatása az energia- és élelmiszerárak emelkedéséből a bérek stagnálása mellett is, továbbá a magas adósságszintnek és az emelkedő kamatlábaknak leginkább kitettek támogatása. 3) Célzottabb, hatékonyabb foglalkoztatási, átképzési és képzési szolgáltatások fejlesztése.
Bővebben lásd: https://www.oecd.org/employment-outlook/2022/