Munkaerőpiaci helyzetkép a Pandémia után (összefoglaló a kerekasztal beszélgetésről)

Az 59. Közgazdász Vándorgyűlés keretében a fenti címmel 2021. szeptember 23-án kerekasztal beszélgetésre került sor, melynek résztvevői voltak: Zöld-Nagy Viktória, az Innovációs és Technológiai Minisztérium munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkára, Palócz Éva, a KOPINT-TÁRKI Konjunktúrakutató Zrt. vezérigazgatója, az MKT alelnöke és Baja Sándor, a RANDSTAD Hungary Kft. ügyvezető igazgatója. A beszélgetést Kamasz Melinda, a Növekedés.hu gazdasági portál főszerkesztője moderálta.

Kamasz Melinda vitaindítójában megemlítette, hogy a pandémia legmélyebb pontján a hazai elsődleges munkaerőpiacon és a külföldön foglalkoztatottak száma, továbbá a közfoglalkoztatottként dolgozóké összesen 120 ezer fővel esett vissza, de ma már 56 ezerrel többen dolgoznak, mint a járvány előtt. A munkaerőpiac tehát gyorsan magához tért és ebben nagy szerepük volt az állami munkahelymegtartó és munkahelyteremtő programoknak.

Palócz Éva egyetértett azzal, hogy a mennyiségi munkaerőpiaci mutatók jók. Komoly eredménynek tartotta, hogy a foglalkoztatottak száma már 4,6 millió főre nőtt, de felhívta a figyelmet arra is, hogy a munkaerőpiac felhígult, a foglalkoztatás impozáns bővülése nem járt a termelékenység (egy főre jutó hozzáadott érték) gyors növekedésével. Ma már nem csak a foglalkoztatott munkaerő mennyisége, hanem annak minősége, képzettsége is fontos tényezők, ezért a fejlesztések támogatásán belül a képzést segítő támogatásoknak kell nagyobb szerepet adni.

Zöld-Nagy Viktória egyetértve ezzel megemlítette, hogy a pandémia idején működtetett támogatások elsősorban a veszélyhelyzet tompítását szolgálták, a vállalkozóknak adott jövőbeni támogatásoknál azonban a hangsúlyt már a munkaerő képzésének segítésére helyezik.

Baja Sándor a magyar foglalkoztatási ráta gyors javulását kedvezőnek tartotta, ugyanakkor a munkaerőpiac néhány aktuális feszültségére is felhívta a figyelmet. Elsőként arra, hogy a nyugdíjba vonulók száma messze meghaladja a munkaerőpiacra belépő fiatalok számát. A munkaerő hiánya általános ugyan, azonban a fekete foglalkoztatás további fehérítésében még  jelentős tartalékok vannak. Az 55 év felettiek foglalkoztatása összességében gyenge színvonalú, egyidejűleg sok jel mutat arra, hogy a vállalkozók az ő foglalkoztatásukat a megbízhatóságuk miatt előnyösnek tartják. A pandémia idején az értékesítési láncok széttöredeztek, ez különösen a hazai élelmiszeripar hazai alapanyagokra épülő gyors fejlesztését teszi indokolttá és lehetővé. Hazánk a külföldi befektetőknek folyamatosan jó fejlesztési terepet jelent, a pandémia idején is sok korszerű munkahely jött létre, és ez a folyamat várhatóan tovább folytatódik.

A vitában hangsúlyosan szerepelt a foglalkoztatás ágazati átrendeződése és az abból adódó feszültségek kezelése. A turizmus és a vendéglátás területén foglalkoztatottakat (pl. az idegenvezetők legnagyobb részét) érintette legkedvezőtlenebbül a járvány, de az ebből az ágazatból kikerülők el tudtak helyezkedni más területeken és sokan közülük várhatóan a jövőben sem fognak visszatérni eredeti szakmájukba.

Zöld-Nagy Viktória szerint az állami támogatási rendszerek ma már érzékenyen reagálnak az ágazati sajátosságokra és például az idegenvezetőknek is rendelkezésükre áll az önfoglalkoztatók júniusban indult támogatása, amelyből eddig 72 ezer fő részesült. A fekete foglalkoztatással kapcsolatban megemlítette, hogy egyrészt az ellenőrzések a járvány után újra megindultak elsősorban az építőiparra koncentrálva, másrészt törvényi garanciák biztosítják, hogy csak olyan vállalkozások kaphatnak állami támogatásokat, amelyeknél a munkaügyi kapcsolatok rendezettek. Bejelentést tett a külföldi foglalkoztatással kapcsolatban: 2015 óta minden évben többen jöttek haza, mint amennyien külföldön kerestek maguknak munkát.

A hazai bérszínvonalat illetően a résztvevők mindegyike egyetértett abban, hogy a legalacsonyabb béreket jelentősen emelni kell. Jelenleg 300 ezer teljesen képzetlen ember kap minimálbért, míg garantált bérminimumban 700 ezer, valamilyen képzettséggel már rendelkező dolgozó részesül.  Az alacsony bérek növelését szükségessé teszik mindenekelőtt az érintettek rossz megélhetési körülményei, de a más országok bérszínvonalától való lemaradásunk csökkentésének és a külföldön dolgozók hazacsábításának igénye is. A bérek emelésével a kormányzat messzemenően egyetért, ezt mutatja az egészségügyi bérek drasztikus emelése is. A bérek emelésére irányuló kormányzati szándékok megvalósítását jelentős mértékben segíti a munkaerő hiányának általánossá válása. Palócz Éva felvetette, hogy a munkát terhelő adók (adóék) csökkentését is folytatni kell, mert ez is hozzájárulhat a bérek növekedéséhez. A bérek növelésének inflációra való hatását, azaz az inflációs spirál elkerülését illetően viszont nyomatékosan megfogalmazódott az, hogy a bérnövekedésnek együtt kell járnia a hozzáadott érték növelésével. Baja Sándor szerint az alacsony bérek emelését az is szükségessé teszi, hogy túlzottan nagyok a különbségek az egyetemet végzettek és az alacsonyabb képzettséggel rendelkezők közt.

A pandémia foglalkoztatási hatásait elemezve az is látható, hogy nem csak ágazati átrendeződések történtek, hanem villámgyorsan elterjedtek azok az új típusú munkavégzési formák, amelyek gyökeresen megváltoztatták a munkavégzés hagyományos módjait és feltételeit. Az otthoni munkavégzés elterjedése jó a munkavállalónak, valamint jó a munkaadónak is, legfeljebb az eddigiekben gyorsan bővülő irodapiac látja hátrányát. A munkavállaló könnyebben össze tudja hangolni a munkahelyi és az otthoni tennivalóit, mind a munkaadó, mind a munkavállaló egyszerűbben és olcsóbban végezheti el a feladatait. Ki kell emelni a távmunka pozitív hatásai közül azt, hogy a távolabbi települések, köztük a nehezen elérhető, rossz közlekedési adottságokkal rendelkező falvak lakói könnyebben be tudnak kapcsolódni a munka világába. Kedvező a részmunkaidős foglalkoztatás terjedése is, különösen a nők körében.

Ami a perifériák fokozottabb munkaerőpiaci bevonását illeti, a tömegközlekedés feltételeinek javítása fontos feladat különösen a városok és a hozzájuk tartozó munkaerőpiaci vonzáskörzetek tekintetében.

Kérdésként merült fel, hogy el lehet-e érni hazánkban a teljes foglalkoztatottságot. A válaszok szerint közel vagyunk már ehhez, mert a 15-64 éves korosztályban a hivatalos munkanélküliségi ráta 4,3 %, ez tovább már alig csökkenthető (pl. ún. egyensúlyi munkanélküliség teljes foglalkoztatás esetén is van). Problémát inkább az jelent, hogy a közfoglalkoztatottak között kevesen vannak olyanok, akik képesek a nyolc órát végigdolgozni, tehát itt érdemi tartalék nincs, ezért Baja Sándor felvetette, hogy a nekünk szükséges külföldi munkaerőt be kellene hozni az országba, elsősorban a szolgáltatásokba, mivel a népességünk öregszik és az idősek ellátása nehezen lesz pusztán hazai munkaerővel megoldható. Hivatkozott Lengyelország példájára, ahol három millió ukrán munkavállaló dolgozik, nélkülük a lengyel gazdaság nagy bajban lenne.

Zöld-Nagy Viktória szerint 2030-ra megcélozható a 85%-os foglalkoztatási ráta. Ezzel összefüggésben a kormány két feladatot tart kiemelten kezelendőnek a munkaerőpiacon: egyrészt érdemi javulást kell elérni a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása, munkára való alkalmasságuk növelése terén, másrészt kiemelt feladat a termelékenység növelése. Már vannak olyan összkormányzati térségi programok, amelyek keretében nemcsak az új munkahelyeket létesítő beruházásokat támogatják, hanem gondoskodnak arról, hogy a szükséges képzések is beinduljanak és a megfelelő tudással rendelkező munkaerő a kellő időben rendelkezésre álljon. Azokra a rétegekre külön, célzott munkaerőpiaci programok működnek, amelyek foglalkoztatása támogatások nélkül nehezen megoldható. Ilyen réteget jelentenek a 15-29 éves kallódó fiatalok, akik már nem tanulnak és még nem dolgoznak, őket szakképzésbe, illetve munkahelyre segítik a célzott támogatások. Szintén célzottan kell segíteni az 55, illetve 60 év felettiek, valamint a kisgyermekeiket nevelő szülők, elsősorban az édesanyák munkához jutását. Az egész szakképzés és a felnőttképzés átalakulóban van. A szakképzésben a képzettek számának mennyiségi növelése fontos cél, a felnőttképzésben pedig nagy hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a képzésben részesülők minél inkább alkalmassá váljanak az új igényeket támasztó minőségi munkahelyek betöltésére. A képzési lehetőségek bővítése alapvető fontosságú a termelékenység növelése szempontjából.

A munkára való alkalmasság nem is annyira az életkortól, hanem inkább az egészségben eltöltött évek számától függ, ezért nem csak a korszerkezet, hanem a népesség egészségi állapotának alakulása is hatással van a gazdasági fejlődésre. A munkaerőpiacra távlatban komoly hatású lesz az, hogy a születendő gyermekek számának növelésében sikerül-e érdemi eredményeket elérni, továbbá sikerül-e változtatni olyan kedvezőtlen tendenciákon, mint például az orvosi és a tanári kar elöregedése.

A robotizáció és a mesterséges intelligencia terjedésével kapcsolatban a résztvevők a következő véleményüket fogalmazták meg: nem kell tartani attól, hogy ezek munkanélküliséget generálnak. A robotok nem felváltják, hanem csak segítik az emberi munkavégzést, elsősorban a gyártósorokon. Mindig lesznek olyan, ma még kevéssé elterjedt foglalkozások, amelyek ellátásához nélkülözhetetlenek az emberek.

A kerekasztal beszélgetés végén Kamasz Melinda köszönt el a hallgatóságtól, megköszönve a résztvevők értékes hozzászólásait.

SZENDRÉNYI PÉTER

A beszélgetés megtekinthető és meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=Q0KBs57KsNg&t=47s