A válság utáni, még mindig 10 % körüli munkanélküliség időszakában meglepőnek tűnhet az Európai Parlament foglalkoztatási és szociális kérdésekkel foglalkozó bizottságának azon törekvése, hogy egy általa kezdeményezett kutatás révén betekintést nyerjen az európai munkaerő-piaci hiányok természetébe. Holott valóban, a kutatás értelmében a magas uniós munkanélküliséggel egy időben több tagállamban, térségben, szektorban és szakmában jelentős számú állás betöltetlenül áll, nem egyszer gátolva ezzel a gazdasági fellendülést. A tapasztalható minőségi munkaerő-piaci hiányok feltérképezésén túlmenően, a Parlament tanulmánya szakpolitikai válaszokkal és ajánlásokkal is hozzá kíván járulni e strukturális munkaerő-piaci problémák orvoslásához.
A 2015 őszén közzétett szakértői tanulmány összegzése szerint nincsen mennyiségi munkaerőhiány az EU-ban; a munkaerő iránti teljes kereslet nem haladja meg a rendelkezésre álló kínálatot. Ugyanakkor azonban minőségi hiányok számos tagállamban, régióban, ágazatban, szakmai területen tapasztalhatók, különös tekintettel bizonyos készségek és szakmák hiányára. A tanulmány értelmében ez utóbbi főként Belgium, Ciprus, Franciaország, Görögország, Írország, Olaszország, Litvánia, Hollandia és Spanyolország esetében jellemző, míg más tagállamoknak, mint pl. Észtországnak, Finnországnak, Magyarországnak és az Egyesült Királyságnak egyes ágazatok munkaerőhiányával kell megbirkóznia.
A szakmai készségek hiánya mind az alacsony, mind a közepes és a magas szintű szaktudást igénylő állások esetén kimutatható, míg a szakmai területek tekintetében néhány általános tendencián, mint pl. a fémipari, gépipari, mérnöki és info-kommunikációs, valamint tudományos szféra szakember hiányán túlmenően tagállamonként markáns egyedi eltérések regisztrálhatók.
Az egyes minőségi munkaerőhiányok orvoslására javasolt főbb intézkedések a munkaerő-piaci kínálatot bővítő aktivizálási politikák, a külföldi munkaerőt bevonó lépések mellett a munkaerő országon belüli és uniós szintű mobilitásának elősegítésére, a munkanélküliek és a foglalkoztatottak képzésére, egyes hiányszakmák vonzerejének növelésére, valamint a munkaerőpiac átláthatóságának javítására irányulnak. A tanulmány következtetései kiemelik a munkaadók felelősségét, hiszen rajtuk múlik, hogy a szakmai követelmények növelésével, ehhez kapcsolódó képzéssel, a munkafeladat átalakításával, a munkaszervezet modernizálásával, a munkakörülmények javításával reagálnak-e a munkaerőhiányra, vagy inkább a munkafeladatok kiszervezésének, avagy automatizálásának az útjára lépnek.