Megjósolható-e a foglalkoztatás jövője a mesterséges intelligencia megjelenésének küszöbén?

2021 / június

Meg tudtuk volna jósolni 30 évvel ezelőtt, hogy milyen okos eszközök fognak mindennapi tevékenységeinkben minket szolgálni, mit fogunk szinte minden nap használni? Gondolom, nem. Ezért a címben feltett kérdésre is a válaszom: nem.

Mégis foglalkoztat, mi lesz 20-30 év múlva a munka világával, a dolgozó emberrel? Kíváncsi vagyok arra, a mostani és egymásnak ellent mondó jóslatok teljesülnek-e, vagy sem? Átveszi-e a mesterséges intelligencia a termelő embertől a fárasztó munkatevékenységeket? És végül, milyen lesz egy bármilyen munkát végző szervezet struktúrája, működése? Úgy vélem, a mesterséges intelligencia egyik központi kérdésköre, - ha nem a legfontosabb -, mi lesz az ember szerepe és tevékenysége a jövőben?  Ehhez kapcsolódóan azt a kérdést is fel kell tennünk, milyen célokat követnek a mesterséges intelligencia fejlesztői, amelyek alapvetően befolyásolhatják a foglalkoztatás alakulását: inkább a munka világának humanizálása lesz a cél, vagy továbbra is a jelenben esetenként durván érvényesülő profitnövelés lesz a fejlesztések fókuszában?

Olvasva néhány, a mesterséges intelligenciával foglalkozó írást, kiinduló pontnak el kell fogadnunk, a mesterséges intelligencia hatásai nem a jövő, hanem már a jelen eseményei. Ne kövessük el azt a hibát, hogy várakozunk valamire, amiben már benne élünk. Ez a helyzet nem könnyíti meg azt, hogy jóslataink meglehetősen pontosan körülírják a közel jövő várható változásait, hiszen még kevés és csak a felszínt érintő ismeretünk van arról, hogy a mesterséges intelligencia „boszorkánykonyháiban” mi készül. Még lassan jut le a mindennapok szintjére az a már megvalósult fejlesztés és tapasztalati tudás, amely segít a mesterséges intelligenciáról alkotott hiedelmeink eloszlatásában. Ami késik, nem múlik, hiszen a mesterséges intelligencia fejlesztések és alkalmazások exponenciális fejlődése során egyre több ismeretünk lesz, és várhatóan egyre több megoldással fogunk találkozni a mindennapok szintjén is.

Próbálunk előre jósolni az emberi erőforrást, szűkebben a foglalkoztatás témakörét érintően arra, átveszik-e az okos gépek a munkatevékenységek nagy részét, és e miatt hányan lesznek feleslegesek, és kiknek lesz, vagy nem lesz munkájuk. Általánosításaink inkább még csak az emberi erőforrás mennyiségi jellemzőit érintik, vagyis azt a kérdést próbáljuk körbejárni, a fejlődés növeli a munkanélküliséget, vagy sem? Feltételezéseinkben nem térünk ki a foglalkoztatás minőségére, vagyis megszűnik-e a még 19. századból örökölt szalagmunka, vagy más robotszerű munka, csökkennek-e a terhelések, vagy csak áttevődik fókusz a fizikai terhelésről a pszichés terhelésre, vagy növekszik-e a munkaöröm, a sikerélmény a munkában? Folytatható a kérdések sora a munkaidőre vonatkozóan is. Csökken a munkaidő és növekszik a szabadidő? Vagyis megnő a szabadon választott tevékenység ideje a megélhetésért végzett tevékenység kárára? Vagy éppen összefolyik a két tevékenység helye és ideje, mint a távmunka esetében?

Ezek a kérdések a jelenből táplálkoznak. Vagyis már most is vannak olyan foglalkoztatási gyakorlatok, amelyek már olyan jelentős változások, amelyek ha még nem is általánosan, de tendenciát mutathatnak a közeli jövőre. Másrészt arra is felhívják a figyelmet, hogy a mesterséges intelligencia technikai és rendszer feltételei adottak újszerű foglalkoztatási gyakorlatok kidolgozására, bevezetésére, elterjedésére. Azt talán nagyobb bekövetkezésű valószínűséggel meg lehet jósolni, hogy a foglalkoztatás sokszínűsége, variálhatósága jellemzőbb lesz, mint napjainkban.

Csak reménykedhetünk abban, hogy megszűnik az a kettősség, amely a fizikai és a szellemi munka között jelenleg még fellelhető. Jelentős még a 19. századi szalagmunka aránya, ahol szinte az azonos mozdulatok nagy ismétlődésszáma, a monoton munkavégzés, az egyoldalú mozgásszervi leterhelés szinte kiált az automatizálás felé. A fejlődés már nemcsak az egyszerű betanított munkát fogja megváltoztatni, hanem a magas végzettségű szellemi munkaköröket is.

Már most is találhatók olyan országok, ahol csökken a heti munkaidő, és nemsokára talán a heti 3 pihenőnap is elképzelhető a közeljövőben. Egyre inkább felmerül annak a kérdésnek a kényszerű megválaszolása, mit is tesznek az emberek a megnövekedett szabadidejükkel? Eddig azt mondtuk, hogy az emberi képességek kiteljesedésének a színtere a munkaszervezet, és az emberi tulajdonságokat, beleértve az érdeklődést, az ambíciót, a munkaszervezetek követelményeihez viszonyítva értékeltük. Azt feltételeztük, hogy a munka követelményei, a szervezet nyújtotta lehetőségek valamint a termelő ember kompetenciáinak szerencsés találkozása nyomán létrejön a megfelelés, ennek eredménye az elégedettség, a munkaöröm, a jól végzett munka utáni sikerélmény. Ez a jövőben is lesz, ha már nem a munkaszervezetben fogjuk időnk nagy részét eltölteni? Akkor mi fogja sikerélményeinket megteremteni?

Ha megnövekszik a szabadidő, akkor már nemcsak egy meghatározó tere lesz az emberi tevékenységeknek, az így nyert szabadon eltölthető idő több lehetőséget ad az embernek a családi, baráti, társadalmi tevékenységek társas kapcsolataira, olyan tevékenységekre, amelyek már nem a munkatevékenységekhez szükséges tudás fejlesztését igénylik, hanem más érdeklődési igények kielégítését is szolgálhatják. Fel vagyunk-e erre készülve? Egyáltalán vannak-e ilyen igényeink, amelyek az időhiány miatt kielégítetlenek maradtak? Lesz-e annyi jövedelme mindenkinek, hogy nemcsak a megélhetéséhez, hanem a szabadidő eltöltéséhez szükséges anyagi feltételeket is biztosítani tudja maga és családja számára?  Lehet, hogy a mesterséges intelligencia fogja a feltétel nélküli alapjövedelem kérdését eldönteni?

Várható, hogy átlagos életkor növekedni fog. Ez mit jelent a foglalkoztatásra, azon belül a foglalkoztatási formák szabad megválasztására? Meddig fog tartani az aktív,a  munkában eltöltött életkor, vagy lehetőség nyílik szabadon és az egyéni élethelyzethez igazodva rugalmasan azt az időt is beosztani, hogy milyen időtartamban és milyen időbeosztással kívánja valaki a saját aktív időszakát eltölteni? Ehhez azonban már felvetődik egy újabb kérdés, milyen gyorsan avul el a megszerzett tudás, és milyen tudásfejlesztési kényszerek, lehetőségek, és a mesterséges intelligencia által kifejlesztett tanulást segítő módszerek fognak rendelkezésre állni. Sőt, tovább folytatva a kérdéssort, mennyire csak a szakmai tudás fejlesztése lesz meghatározó a foglalkoztatásban, vagy más olyan kompetenciákra lesz szükség, mint az egyre gyorsuló fejlődéhez alkalmazkodás, a mesterséges intelligencia alkalmazások és az ember együtt dolgozására való alkalmasság, az etikus magatartás, a kritikus gondolkodás, vagy az érzelmi intelligencia?

Nem kívánom további kérdések megfogalmazásával bővíteni e kis írás terjedelmét. Gondolom, hogy a kedves Olvasót is, és engem is az izgat, hogyan és mikor kapunk választ feltett kérdéseinkre. A minél előbb megszülető válaszok segíthetnek a mesterséges intelligencia mindennapi életünkben elterjedésével járó változásokra felkészüléshez. Ehhez fel kell figyelnünk minden olyan tényre, amelyekből megalapozott következtetéseket vonhatunk le kérdéseink akár részleges megválaszolásához is. A fejlődés exponenciális jellege miatt félek, csak akkor kapunk teljes válaszokat kérdéseinkre, ha már benne élünk azokban a változásokban, amire előzetesen fel kellett volna készülnünk.

Nemeskéri Gyula, az Ergofit Kft. ügyvezető-partnere.