A KÖZFOGLALKOZTATÁS CÉLJA ÉS SZABÁLYOZÁSA
Magyarországon 2011. január 1-jétől megszűnt a munkanélkülieknek elsősorban a költségvetési szervezeteknél történő elhelyezkedését segítő, korábban működtetett közmunkaprogram, a közcélú munka, továbbá a közhasznú munkavégzés. Helyettük létrejött a hátrányos, gyakran halmozottan hátrányos helyzetű álláskeresők, kiemelten a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülők közfoglalkoztatási támogatásának új rendszere. 2011. szeptember 1. napjától bevezetésre került a közfoglalkoztatási jogviszony.
A közfoglalkoztatási intézményrendszer legfontosabb feladata a tartósan munka nélkül lévők aktivizálása és annak megakadályozása, hogy a munkájukat újonnan elveszített álláskeresők tekintetében bekövetkezzen a munka világától való elszakadás folyamata. A közfoglalkoztatás ideje alatt a közfoglalkoztatottak munkaerő-piaci szolgáltatást és képzési támogatást vehetnek igénybe, hogy a megszerzett gyakorlat birtokában a határozott idejű közfoglalkoztatást követően munkát tudjanak vállalni az elsődleges munkaerőpiacon.
A közfoglalkoztatás támogatására 2011-ben a Munkaerő-piaci Alap 64 milliárd forint összegű közfoglalkoztatási támogatás előirányzata volt felhasználható. A közfoglalkoztatás keretében hátrányos helyzetű álláskeresők számára biztosított munkalehetőséget a két érintett tárca, az igazgatási feladatot átadó Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és a feladatot év közben átvevő Belügyminisztérium (BM). Az NGM által koordinált közfoglalkoztatási programokban részt vevők többsége a rövid, 1-4 hónap időtartamú, napi 4 órás munkaidejű közfoglalkoztatás keretében dolgozott. 2012. évben a BM irányításában a hangsúly a hosszabb, 2-12 hónap időtartamú, napi legalább 6 órás munkaidejű közfoglalkoztatásra helyeződött. 2012. évre a Nemzeti Foglalkoztatási Alapban 132 milliárd forint kiadási előirányzat áll rendelkezésre közfoglalkoztatási programok támogatására.
A hazai szakmai fogalomhasználatban (legalább) három fogalom, a közmunka, a közérdekű munka és a közfoglalkoztatás látszik egymásba fonódni, olykor keveredni.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) elemzésében – a megfelelő fordítás alapján – közmunkaprogramok fogalmat említ. E programokkal az adott kormányzat általában rövid, határozott idejű, képzettséget nem igénylő, minimálbéres munkalehetőséget kínál a munkanélküliek számára, a humántőke fejlesztésének és a szegénység enyhítésének kettős célja mellett. A programok megfelelő felépítés esetén nem csupán munkalehetőséget, s így jövedelmet biztosítanak a legelesettebbeknek, de elősegíthetik a társadalmi beilleszkedést, illetve mérsékelhetik a nemek közti egyenlőtlenségeket. Némely esetben megfelelő eszköznek tűnnek a szegénység felszámolására, illetve a hátrányos helyzetű térségek infrastrukturális és gazdasági fejlesztésére.
A sikert meghatározó alapvető jellemzők a programok által biztosított munkalehetőség időtartama, a munkalehetőség típusa, a program időzítése és a fizetett bérszint. A túl magas bérszint gyengítheti a foglalkoztatottak és az álláskeresők piaci munkahelyre történő (újbóli) bejutásának motivációját. Az alacsony bérszint javítja a célcsoport elérésének esélyét, hiszen ekkor olyanok döntenek a részvétel mellett, akik leginkább rászorulnak a segítségre, ugyanakkor a bérek túl alacsony mértékének alkalmazásakor a programok eredeti célja, a mobilizálás, illetve a szegénység enyhítése lehetetlenül el.
Az OECD 2007. évet érintő vizsgálatai szerint az átvilágított programok közül egyetlen olyan sem volt, amely minden téren sikeresnek tekinthető. A Szervezet szerint a programokban rejlő teljes potenciált még sehol nem aknázták ki. Különösen a résztvevők képzettségének fejlesztését illetően látszik még sok teendő. Képzés hiányában a tényleges elhelyezkedés esélyei nem javulnak, s így a programok csak átmeneti segítséget képesek nyújtani a résztvevőknek.
A közérdekű munka Magyarországon a Büntető Törvénykönyvben, illetőleg a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési és nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényben szabályozott büntetési típus. A közérdekű munkára kötelezett személy köteles a számára meghatározott munkát elvégezni. A közérdekű munkát az elítélt hetenként legalább egy napon, a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében díjazás nélkül végzi. A közérdekű munka esetében a munkavégzés időtartama napi 4 és 8 óra közötti lehet, havonta legalább 24 óra. A foglalkoztató és a személy között a közérdekű munka tartamára nem jön létre munkaviszony. Ezzel szemben a közfoglalkoztatás a munkaviszony egy speciális formája (közfoglalkoztatási jogviszony), amelyre – a közfoglalkoztatási törvényben foglalt eltérésekkel – a Munka Törvénykönyve szabályai alkalmazandók.
Hazánkban közfoglalkoztatottként olyan természetes személy foglalkoztatható, aki a Munka Törvénykönyvének rendelkezései szerint munkaviszonyt létesíthet, és aki a munkaügyi kirendeltségen nyilvántartott álláskereső, vagy rehabilitációs járadékban részesül. Közfoglalkoztatási jogviszony – a normál munkaviszonytól eltérően – csak határozott időre létesíthető, próbaidő kikötése nélkül. 2012. január 1. napjától a teljes munkaidőben foglalkoztatott közfoglalkoztatott részére megállapított, heti bér-részletekben kifizetett közfoglalkoztatási bér havi összege a szakképesítést és középfokú iskolai végzettséget nem igénylő munkakör betöltése esetén bruttó 71 800 forint (nettó 47 029 forint), legalább középfokú iskolai végzettséget, szakképesítést igénylő munkakör betöltése esetén a garantált közfoglalkoztatási bér havi összege pedig bruttó 92 000 forint (nettó 60 260 forint).
A közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó képzések szervezése a kistérségi startmunka mintaprogram mezőgazdasági projektjéhez és az országos közfoglalkoztatási programokhoz kapcsolódóan is az európai uniós támogatással megvalósuló TÁMOP 2.1.6 „Újra tanulok” program keretében került megtervezésre. A tanfolyamok indítása 2012. október végéig folyamatosan történt, és befejezésük – a képzések időtartamának függvényében – 2012 végétől 2013 decemberéig várható.