Az Európai Bizottság értékelése szerint a gazdasági konszolidáció sokasodó jelei ellenére korai lenne még ünnepelni. Ugyan a gazdasági teljesítmény és a foglalkoztatás is emelkedni kezdett, azonban mindkettő szintje messze elmarad a válság előttitől, s a további növekedés alapjai is törékenyek. A válság foglalkoztatási és szociális hatásainak orvoslása a legoptimistább forgatókönyvek szerint is nyilvánvalóan éveket fog igénybe venni.

... A gazdasági konszolidáció sokasodó jelei ellenére korai lenne még ünnepelni. Ugyan a gazdasági teljesítmény és a foglalkoztatás is emelkedni kezdett, azonban mindkettő szintje messze elmarad a válság előttitől, s a további növekedés alapjai is törékenyek. A válság foglalkoztatási és szociális hatásainak orvoslása a legoptimistább forgatókönyvek szerint is nyilvánvalóan éveket fog igénybe venni.

A válság csúcsához képest mérséklődött a munkanélküliség, azonban az értéke még mindig két számjegyű; az EU egészében 10,8%, a válság előtti 7%-hoz képest. Hasonlóképpen, a 2013-ban pozitívba fordult foglalkoztatás változás 68,4%-os eredménye is messze a 2008. évi 70,3% alatt maradt, melyhez képest különösen távolinak tűnik az Európa 2020 Stratégia 75%-os uniós foglalkoztatási szint célja. A háztartások jövedelmi helyzete négy év folyamatos visszaesés után először mutat némi javulást, ez azonban elégtelen a válság kezdete óta súlyosbodott szociális problémák orvoslásához. 2008-hoz képest 9 millióval többen vannak munka nélkül, akik közül különösen a fiatalok, s a tartós munkanélküliek helyzete ad okot fokozott aggodalomra. Aggasztó továbbá az is, hogy a friss keletű foglalkoztatási növekedés túlnyomó részét ideiglenes, illetve részmunkaidős állások adják, ami a munkaerő-kereslet bizonytalanságaira utal.

S valóban, a foglalkoztatás bővítését illetően a jelentés számos korlátra, régi és új keletű akadályra hívja fel a figyelmet. Ami a válság következtében fellépő gátló tényezőket illeti, a stagnáló foglalkoztatási helyzet legsúlyosabb oka, a gyenge piaci kereslet mellett az elemzés a bérfejlesztések hiányosságait, illetőleg a szociális- és tőkeberuházások elégtelenségeit húzza alá. A válság által felerősített foglalkoztatást gátló körülmények közül a jelentés a munkahelyteremtés motorjának számító KKV szektor finanszírozási problémáit, az euró-övezettel kapcsolatos politikai bizonytalanságokat, a munkapiaci kereslet és kínálat megfelelésének hiányosságait húzza alá, míg a visszatérő, „örök” problémák sorából a munkabéreket terhelő magas adókat, a bejelentetlen munkavégzést valamint a munkaerőmozgás hiányát emeli ki.

A sorolt körülmények, a válság közvetlen hatásaival együtt messze nem egyformán befolyásolták a tagállamok foglalkoztatási helyzetét. A recesszió kapcsán levonható tanulságok egyike az, hogy a válság kevésbé volt hatással azon országok foglalkoztatási és szociális helyzetére, amelyek nyitottabb és kevésbé szegmentált munkaerőpiaccal rendelkeznek, valamint az egész életen át tartó tanulásra relatíve többet fordítanak. Ezekben a tagállamokban a munkanélküliségi segély általában az állás nélkül maradók túlnyomó többségének jár, továbbá össze van kapcsolva a munkapiaci aktivizálási intézkedésekkel és követi a gazdasági ciklust.

Részletesebb ismertetés a folyóirat 2015/2. számában.