Duális szakmunkásképzés - amit ma tudhatunk

 

Duális szakmunkásképzés – amit ma tudhatunk

Magyarország miniszterelnöke és a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara elnöke 2010. november 11-dikén megállapodást írtak alá a duális szakmunkásképzés magyarországi bevezetéséről. Az aláírók hangsúlyozták, hogy a német duális szakmunkásképzés modelljét kívánják Magyarországon 2012 szeptemberétől bevezetni.

Az elképzelés szerint jelentősen nőne a gyakorlati képzés óraszáma, cégeknél folyna a gyakorlati képzés, valamint nagyobb szerepet kapnának a kamararák a szakmák tanterveinek és vizsgakövetelményeinek összeállításában, valamint a képzés megszervezésében és lebonyolításban. 

Mielőtt ismertetnénk az elképzelés jelenleg már nyilvánosságra került részleteit, meg kell említenünk, hogy Magyarországon az 1970-es évektől, gyakorlatilag a rendszerváltozást megelőző időkig a szakmunkásképzés elméleti oktatása az iskolákban, a gyakorlati képzés üzemekben folyt. A képzés a cégeknél azért szűnt meg, mert a rendszerváltozás idején nagyon sok üzemet felszámoltak, vagy magánkézbe kerültek, ahol már nem folytatódott a fiatal szakmunkástanulók gyakorlati képzése.

*

Az 1969. évi VI. Törvény alapvetően megváltoztatta korábban a Munkaerő Tartalékok Hivatala (MTH) keretében folytatott szakmunkásképzést.

A korábbinál sokkal nagyobb figyelmet fordított a gyakorlati képzésre, amely már nem az iskolák tanműhelyeiben, hanem vállalatoknál (szövetkezetnél, magánmunkáltatónál) folyhatott. Erről a szakmunkásképző iskola és a vállalat, szerződést kötött.

A tanulók tanulmányi eredményeiktől függően ösztöndíjban, a képzés 3. évében már teljesítménybérben, jutalomban is részesülhettek;

Az eredményesen végzett szakmunkástanulók foglalkoztatására a gyakorlati képzést biztosító vállalatnál került sor, kivéve, ha a vállalat a képzésre vonatkozó szerződésben, ettől eltérően állapodott meg a szakmunkásképző iskolával.

Mindezeket azért említjük meg, mert a szakmunkástanulók képzése – eddigi ismereteink szerint – sokban fog hasonlítani az 1970 –es évek rendszeréhez, de ugyanakkor jelentős különbségek is lesznek.

*

Saját tapasztalataink és munkaadói érdekképviseleti szervek (MKIK, IPOSZ) véleményének figyelembevételével készült összeállításunk a szakmunkásképzés mai problémáit igyekszik bemutatni. Ezek:

  • Az elmúlt két évtizedben, folyamatosan csökkent a szakmunkásképző intézetekbe jelentkező fiatalok száma, elsősorban a fizikai munkák területén;
  • Érezhetően csökkent a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező szakoktatók száma a szakiskolákban;
  • Magas az elméleti képzés aránya (közismereti és szakmai egyaránt), ugyanakkor a rendszer váltás óta felére csökkent a gyakorlati képzés aránya;
  • A csökkenő tanulólétszámmal együtt nem lett kevesebb a szakképző intézetek és tanműhelyek száma, így ma már túl sok van belőlük;
  • Kevés helyen folyik az elméleti képzés szakiskolákban és a gyakorlati képzés vállalatoknál (duális képzés);
  • A nagy munkanélküliség mellett, a nem kellően koordinált képzés és munkaerő piaci igények miatt számos hiányszakma keletkezett;
  • Jelenleg a középfokú oktatásban résztvevőknek mindössze 23 százaléka jár szakiskolába, ami nagyon alacsony;
  • Fokozódó gondot jelent az általános iskolákból nem elegendő írási, olvasási és számolási ismeretekkel kikerülő fiatalok szakmunkásképzése. A szakmunkásképző iskolákban a jelzett hiányosságok csak a szakmai ismeretek kárára lennének pótolhatók, ami nem elfogadható.

Az eddig ismertté vált elképzelés szerint a duális képzési rendszerben a szakmunkásképzés irányítása, a fő célkitűzések megvalósításának kézbentartása továbbra is az állam feladata.

A duális képzés első lépéseként 2011 szeptemberében, mintegy 25-30 szakmában indulna meg a képzés. 2012 szeptemberétől pedig már 125-130 szakma számára nyílna lehetőség a duális képzésben való részvételre.

A tervek szerint az általános iskola 8 osztályának befejezését 3 éves (gyakorlatigényes szakmák esetében) szakmunkásképzés követi. A cél, szakmailag jobban képzett szakmunkások kibocsátása, és foglalkoztatásuk biztosítása közvetlenül a képzés után.

Ezerről kétezerre emelik a gyakorlati órák számát. Ez úgy érhető el, ha a tanulók hetente egy, vagy legfeljebb 2 napot töltenek szakiskolában, a többi napokon vállalatnál gyakorlati képzésben vesznek részt. A német duális képzésben olyan megoldással is találkozunk, hogy úgynevezett blokkokban, több héten keresztül iskolában, csak elméleti képzés, majd ugyancsak több héten keresztül üzemben, kizárólag gyakorlati képzés folyik.

A vállalatok nagymértékű részvételét a gyakorlati képzésben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), valamint a területi kamarák ösztönzik. Jelenleg a vállalatoknak mindössze 2%-a vesz részt a gyakorlati képzésben, ez a szám Németországban 60%. A kamara feladata lesz, más munkaadó és állami szervekkel közösen, többek között a szakmai- és vizsgakövetelmények kidolgozásában, a vizsgaelnökök delegálásában, a szintvizsgák szervezésében és koordinálásában való részvétel, szakmai versenyek szervezése, illetve közreműködés a pályaválasztásban, és abban, hogy a hiányszakmák felé tereljék a diákokat.

A mikro-, kis- és középvállalkozások gyakorlati képzésben történő részvételének ösztönzésében, a képzés szakmai előkészítésében, valamint megvalósításában kíván szerepet vállalni az Ipartestületek Országos Szövetsége és területi szövetségei.

A középfokú oktatásban, a szakiskolákban tanulók arányát a jelenlegi, már említett 23 százalékról, a célkitűzések szerint 35 százalékra kívánják emelni.

Az üzemekben való gyakorlati képzés révén remélhetően biztosítható lesz a fiatal szakmunkások nagy számban, helyben történő foglalkoztatása.

Nagyjából a fentiekben leírtak tartalmazzák azt, amit eddig ismerünk a duális képzés közeljövőben történő bevezetéséről.

Számos fontos kérdés megoldása, azonban még nem ismert. Ilyenek például:

  • Szerződni fog a tanuló a gyakorlati képzést biztosító üzemmel? Ez utóbbinak fontos szerepe lehet a sikeres szakmunkásvizsgát követő foglalkoztatás esetén. A végzett és nem foglalkoztatott szakmunkások elhelyezkedését, a szokásos módon a munkaügyi szervezet fogja végezni, vagy vállalnak valami szerepet a kamarák is?
  • Kivel fog szerződni a gyakorlati képzést biztosító üzem? Az iskolával, a kamarával, vagy a területileg illetékes állami (önkormányzati) szervvel?

Az állam (esetleg a kamara) milyen módon (hozzájárulás a képzés költségeihez, adókedvezmények, egyéb juttatások) fogja támogatni a gyakorlati képzést folytató üzemeket?

            *

A kérdésekre adandó válaszokhoz érdemes röviden összefoglalni a nagy múltra visszatekintő németországi (hasonló az osztrák és a svájci is) szakmunkásképzés rendszerét és mai problémáit.

  • A tanuló (kiskorú esetében szülői hozzájárulással) képzési szerződést köt a szükséges szakmai gyakorlat végrehajtásához engedéllyel bíró vállalattal. Ez a szerződés részletesen taglalja mind a kiképzendő, mind pedig a kiképző jogait és kötelességeit. A szerződés nem tartalmazhat kötelezettségvállalást a képzés sikeres befejezése utáni foglalkoztatásra. Ilyen jellegű megállapodás rendszerint a képzés befejezésekor, vagy a képzés utolsó félévében lehetséges.
  • A tanuló tanköteles, ezért be kell iratkoznia egy területileg illetékes szakmunkásképző iskolába.
  • A gyakorlati képzés alapja a „szakma képzési rendje”, amelyet a szakmailag illetékes minisztérium az Oktatási Minisztériummal egyetértésben ad ki. A képzési rend elkészítésében részt vesznek a munkaadó és munkavállaló szervezetek, valamint a területileg illetékes állami szervek.
  • Az üzemek a gyakorlati képzés színvonalának növeléséhez anyagi támogatást kaphatnak a kamaráktól, esetleg állami szervektől.

A német duális képzésnek több jelentős problémával is szembe kell néznie:

  • Az üzemek kifogásolják, hogy sok a velük szemben támasztott formális követelmény, Túl magasak a képzési költségek;
  • A tanulók érdeklődése csökken a képzés iránt.
  • A fejlett üzemekben az alkalmazott technológia annyira specializált, hogy széles szakmai képzést nem tesz lehetővé.

Érdemes a magyar duális képzés kialakításakor ezekre a gondokra már most felfigyelni, és megoldást keresni.

*

Jelenlegi ismereteink alapján állítható, hogy a duális képzés – az 1970-es évek magyar tapasztalataira is figyelemmel – lehetőséget ad a szakmunkásképzés színvonalának növelésére. Reméljük, hogy a képzésre alkalmas vállalatok érdeklődését sikerül felkelteni a gyakorlati képzés bevezetése iránt. Ugyanakkor a szakmunkástanulók létszámát és szakmai összetételét a piac igényeinek megfelelően kell kialakítani. Ennek meghatározásában a fő szerep a vállalatoké. A kamarák feladata a vélemények szakszerű összegzése lehet.

Magyarországon is szembesülnünk kell azzal a problémával, hogy a legfejlettebb technológiát alkalmazó vállalatoknál az egyes munkafolyamatok annyira specializáltak, hogy széleskörű szakmai ismeretek elsajátítását nem teszik lehetővé. Ez viszont negatív hatással van a szükséges ismeretekkel rendelkező szakmunkások képzésére. Erre jó előre fel kell készülniük a kamaráknak, amikor a vállalatok képzésbe történő bevonásáról tárgyalnak a korszerű technológiát alkalmazó cégekkel. A kamara feladata lesz, más munkaadó és állami szervekkel közösen, többek között a szakmai- és vizsgakövetelmények kidolgozásában, a vizsgaelnökök delegálásában, a szintvizsgák szervezésében és koordinálásában való részvétel, szakmai versenyek szervezése, illetve közreműködés a pályaválasztásban, és abban, hogy a hiányszakmák felé tereljék a diákokat.

.Az egyik legfontosabb kérdés, hogy az új képzési rendszer eredményeként biztonságosabbá tehető-e a végzett szakmunkás fiatalok szakmájukban történő elhelyezkedése. Ennek biztosítékai ma még nem láthatóak.

Kíváncsian várjuk a duális szakmunkásképzés rendszerére vonatkozó döntéseket, amelyekről olvasóinkat igyekszünk a jövőben is időben tájékoztatni.