A legújabb kutatási eredmények szerint az önálló vállalkozók aránya az Unió országaiban ugyan nem változott, számos jellemzőjük azonban jelentősen módosult. Általánosságban elmondható, hogy az önálló vállalkozások, illetőleg az önfoglalkoztatás sajátosságai a korábbiakhoz képest jóval változatosabb képet mutatnak, olyannyira hogy ez a sokféleség komoly kihívást jelent a releváns szakpolitikák formálói számára.
A dublini Európai Alapítvány szeptemberben közzétett kutatási jelentése értelmében az önfoglalkoztatók 15% körüli munkaerő-piaci aránya az ezredforduló óta stabil képet mutat, miközben eltérő tagállami dinamikákkal, de összességében a mezőgazdaságban csökkent, a szolgáltatásban és a közszférában nőtt az arányuk. További újabb keletű jelenség, hogy növekszik azon önálló vállalkozók aránya, akik nem alkalmaznak munkavállalókat.
A szakpolitikai dilemmák középpontjában a foglalkoztatás szempontjából egyértelműen támogatást élvező önfoglalkoztatás által biztosított munkahely és munkavégzés minősége áll. A szakpolitikák formálói keresik a módját annak, hogy ösztönözzék a saját vállalkozások indítását, feltételezve azt, hogy a munkavállalók szívesebben választják a nagyobb önállóságot és szabadabb munkaidő hasznosítást biztosító munkavégzési lehetőségeket.
Ugyanakkor felmerülnek olyan aggályok is, hogy az önfoglalkoztatás nem mindig valódi választás eredménye. Bizonyos formái ugyanis inkább az alkalmazotti munkaviszonyhoz hasonló sajátosságokat mutatnak. Az úgynevezett gazdaságilag függő munkavégzők statisztikai szempontból ugyan az önálló vállalkozóknak számítanak, ám ők sem azzal az önállósággal nem rendelkeznek, amit az önfoglalkoztatás általában biztosít, sem az alkalmazotti munkaviszony által nyújtott szociális védelemmel. A jelentés értelmében minden negyedik önálló vállalkozó, ehhez az úgynevezett „kiszolgáltatott”, vagy „színlelt” önfoglalkoztatók csoportjához tartozik. Helyzetüket gazdasági függőség, kismértékű önállóság és pénzügyi kiszolgáltatottság jellemzi.
Az önfoglalkoztatás és a fizetett munkaviszony elmosódó határainak kezelésére a tagállamok más-más megközelítést alkalmaznak. Egy részük az egyes kategóriák pontosabb definiálásában és szétválasztásában látja a megoldást, míg mások új hibrid státuszok létrehozásával kísérleteznek. Ezek eredményességének megítéléséhez azonban még időre van szükség.
A kutatási jelentés részletesen ismerteti a 28 uniós tagállam által e „köztes” foglalkozási viszony tekintetében alkalmazott szakpolitikai megközelítést, valamint a politikai döntéshozókat érintő vonatkozásokat, különösen a közelmúltban előterjesztett, a szociális jogok európai pillérével összefüggésben.
Bővebben:
https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1718hu1_0.pdf