A tanulmány főbb megállapításai:

Az elmúlt két és fél évtizedben Magyar-ország népessége, demográfiai mutatóit illetően számottevően idősödött. Más megközelítésben ugyanakkor nem növekedett az idősnek tekintett népesség aránya, mivel az aktív életszakasz és az időskor határa magasabb életkorra tolódott: emelkedett például a munkaerőpiac elhagyásának átlagos életkora (másként: az effektív nyugdíjkorhatár vagy kilépési életkor).

Az effektív nyugdíjkorhatár emelkedése az oka annak is, hogy a mindenkori effektív korhatárnál idősebbek aránya gyakorlatilag változatlan maradt. » 

 Az effektív korhatár azért emelkedhetett, mert a nyugdíjkorhatár közelébe érők iskolai végzettség szerinti összetétele jelentősen megváltozott: a mai 55-64 évesek számottevően hosszabb időt töltöttek iskolában évtizedekkel korábban, amikor még gyerekek és fiatalok voltak, mint azok, akik negyedszázada voltak 55-64 évesek. Így azok, akik a korhatár közelébe értek, iskolázottabbak, jobb egészségi állapotban vannak és könnyebben alkalmazkodnak a munkaerőpiaci kihívásokhoz.

 Az oktatási expanzió nem állt le: 2040 körül az akkori 55-64 évesek egyharmada már diplomás lesz; ez az arány kétszerese a 2011-es népszámláláskor mértnek, így a 90-es évek második felében elindult tercier fordulat miatt a 2040-es évek után nyugdíjba menők átlagosan még tovább lesznek (lennének) foglalkoztathatók.

Az átlagos kilépési életkor növekedése miatt az idősödés a társadalom egésze vagy az átlagember számára kezelhetőnek látszik, azaz az idősödés a magyar társadalom számára nem elsősorban nyugdíjproblémaként fog jelentkezni (bár a kohorszméret-különbségek miatt keletkeznek majd feszültségek)..

Boros Julianna – Gál Róbert Iván (2024): Idősödés In: Monostori Judit – Őri Péter (szerk.) Demográfiai portré 2024. KSH NKI, Budapest: 97–109.o.

A tanulmány itt elérhető: https://www.demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografiaiportre/article/view/2884/2778