Az MKT Munkaügyi Szakosztálya az 59. Közgazdász Vándorgyűlés Munkaügyi Szekciója keretében panelbeszélgetést szervezett a járvány foglalkoztatási térszerkezetre gyakorolt hatásáról. A téma kifejtésében részt vettek: Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója, Rácz Katalin, az Agrárközgazdasági Intézet Nonprofit Kft kutatási igazgatója és Németh Nándor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület módszertani vezetője. A beszélgetést Bagó József, a Szakosztály elnöke vezette. Az alábbi összefoglaló a rendezvényről készített videó alapján készült.

Bagó József a felvezetőjében köszöntötte az 59. Vándorgyűlés résztvevőit, majd röviden bemutatta a Munkaügyi Szakosztály széleskörű tevékenységét. Felsorolta azokat a fontos és aktuális makroszintű foglalkoztatáspolitikai témákat, amelyekkel a szakosztályi rendezvények rendszeresen foglalkoztak. A Szakosztály gyakran napirendre tűz olyan, mezo- és mikro szintű (térségi és helyi) munkaügyi kérdéseket is, amelyek megismerése fontos tanulságokkal szolgálhat a közgazdasági szakma valamennyi művelőjének. Felhívta az érdeklődők figyelmét az e rendezvényekről készült, a Társaság honlapján elérhető videó felvételekre, valamint a MunkaügyiSzemle.hu weboldalon rendszeresen megjelenő összefoglalókra.

Ismeretes, hogy az Európai Unió foglalkoztatási rátája a járvány következtében csak kevéssé esett vissza (73.2 %-ról 72.5 %-ra) és a munkanélküliség sem mutatott jelentős emelkedést. Ennek a rendezvénynek az a célja, hogy a járvány hazai hatásait és a központi foglalkoztatáspolitikai támogatásokat abból a szempontból vizsgáljuk meg, hogy azok okoztak-e érdemi változásokat a foglalkoztatás térszerkezetében.

Czirfusz Márton kutatásai azt mutatták, hogy a munkanélküliség területi elhelyezkedésére a járvány nem hatott érdemben. A fejlett térségekben (elsősorban Észak-Dunántúlon és Budapesten) volt tapasztalható az álláskeresők számának megugrása, különösen a járvány 2020. évi tavaszi hullámánál, de azóta az újabb hullámok lényegesen kisebb gondot okoztak és ma már ismét a munkaerő hiánya jellemző ezekre a területekre. Ami pedig a perifériákat, az elmaradottabb térségeket illeti, e területeken - döntően az alapvetően sikeres közfoglalkoztatási program miatt - a munkanélküliség nem nőtt érezhetően.

A kutatás másik része annak megállapítására irányult, hogy a járvány idejében működtetett legfontosabb kormányzati programok és támogatások vajon hogyan hatottak a foglalkoztatás térszerkezetére. A munkaerő megtartását segítő, mintegy 193 mrd Ft összegű támogatások révén hozzávetőlegesen 224 ezer munkahely megszüntetését sikerült elkerülni, ez nagyon kedvező fajlagos értéknek számít. E támogatások célterületei a fejlettebb térségek voltak, azok helyzetét sikerült általuk stabilizálni, a piaci munkahelyeket eleve nélkülöző perifériális területek ebből nem részesülhettek. Nemcsak a munkahelymegőrző program, hanem a járvány előtti időkben is már működtetett, az új munkahelyeket teremtő beruházások támogatási programja is jellemzően a fejlettebb, központi elhelyezkedésű települések helyzetét javította a járvány előtt is és annak időtartamában is, a periféria ezekből sem részesült. A harmadik támogatási forma a bértámogatási program volt, ez összességében nagy tömegeket ért el, de területi hatásairól keveset tudunk.

Összefoglalva elmondható, hogy a járvány idején működtetett, foglalkoztatást segítő központi programok és támogatások nagyon eredményesek voltak abban a tekintetben, hogy az egész országban sikerült elkerülni általuk a komolyabb munkaerő piaci megrázkódtatásokat, de nem segítették a foglalkoztatás térszerkezetének megváltoztatását, sőt inkább konzerválták a meglévő szerkezetet.

Rácz Katalin felhívta a figyelmet arra, hogy mintegy 300 ezer fős tartós munkaerő tartalék van ma hazánkban, őket képzetlenségük, távoli lakóhelyük, nemük, etnikumhoz való tartozásuk stb. miatt kevéssé lehet mozgósítani. Bár a perifériákon a mezőgazdaság szezonális munkaerőigénye és az élelmiszeripar viszonylagos stabilitása kedvező lehetőségeket biztosított a járvány hatásainak kivédéséhez, az ő felméréseik azt mutatták, hogy a perifériákon sok munkavállalót érintettek negatívan a munkakörülményekben, fizetésekben stb. bekövetkezett változások, melyeket az országos statisztikai adatok nem tükröznek. Különösen a gyesről visszatérni szándékozó nőknek okozott gondot a járvány okozta új helyzet.

Németh Nándor ismertette az általuk működtetett „Felzárkózó települések program”-ját, amely fokozatos lépésekben a 300 legszegényebb, periférikus helyzetű település lakóinak szociális és foglalkoztatási helyzetét javítja elsősorban a dél-dunántúli és az északkeleti térségekben. A több mint 300 ezer embert érintő program működtetésének tapasztalatai szerint a járvány idején nem történtek lényeges változások a foglalkoztatás terén, bár mindenki attól tartott, hogy ezeket a területeket nagyon kedvezőtlen hatások fogják érni. A közfoglalkoztatás, mint az itteni túlélés legfontosabb eszköze, jól vizsgázott a járvány idején is, a helyi mezőgazdaságból a legnehezebb hónapokban is meg lehetett élni, a távolsági ingázók közül pedig sokan az építőiparban dolgoznak, amelyet kevéssé vetett vissza a járvány, sőt megerősödve jön ki abból.

A beszélgetés innentől kezdve kerekasztal jelleget öltött, minden résztvevő sok ötlettel és fontos, megszívlelendő információkkal szolgált a továbblépés lehetséges irányait illetően.

Abból kell kiindulni, hogy a településeink jelentős részén a gazdaság teljesen hiányzik. A szántóföldeken monokultúrás termelés folyik és sokszor az ültetvényeken is külföldi munkaerőt foglalkoztatnak. A falvak nagy részében a vegyesbolton kívül semmiféle vállalkozás nincs, így az ott lakók semmilyen kapcsolatban nincsenek a piaci alapokon szerveződő munka világával, a gazdaság nem támaszt velük szemben a kultúrát és a napi rutint érintő igényeket, elvárásokat.

A gazdaság fejlődésével azonban a perifériák is új helyzet előtt állnak. A fokozódó munkaerő-hiány mellett általános, a falusi térségekre is hatással lévő tendencia az élőmunka kiváltását szolgáló fejlesztések terjedése. Erősödnek az élelmiszer alapanyagok termelésével és helyi feldolgozásukkal kapcsolatos igények, miközben a hagyományos kézi munkaerőt igénylő termelési eljárások helyett még a kertészeti ágazatban is terjednek a korszerű, számítástechnikai ismereteket igénylő technológiák és munkafolyamatok. Mindezekre az új jelenségekre figyelemmel kell lenni az állami foglalkoztatási és képzési támogatási rendszerek továbbfejlesztésénél és a helyi foglalkoztatási és képzési programok szervezésénél is.

A perifériák elzártsága nemcsak a központoktól való fizikai távolságuknak, nehezebb megközelítésüknek, hanem a hagyományos sztereotípiáknak is köszönhető. A társadalomban általános vélemény, miszerint a gazdasági fejlődés mindaddig törvényszerűen koncentrálódik a fejlett térségekre, míg a perifériákon rosszak az infrastrukturális adottságok és a munkaerő is zömmel képzetlen, a rendszeres és pontos munkavégzésre nem alkalmas. Tény, hogy az új telephelyet kereső vállalkozók a mai konjunkturális helyzetben is a fejlett térségeket és a központi településeket részesítik előnyben még akkor is, ha a telephelyek itt sokkal drágábbak és ezekre a térségekre egyre inkább a munkaerőhiány jellemző. A perifériákon elérhető olcsó, közműves telek és a munkaerő megléte akkor tudja felkelteni a telephelyeket kereső vállalkozók figyelmét, ha ők

1. intézményes segítséget kapnak a helyi viszonyok és lehetőségek gyors és pontos megismeréséhez. Ehhez közvetítő szervezetekre van szükség, melyek lehetnek a meglévő kormányhivatalok és munkaerőközpontok keretében létrehozott irodák, vagy akár olyan típusú, helyismerettel és helyi tapasztalatokkal már rendelkező szervezetek, mint pl. a Máltai Szeretetszolgálat Egyesület. Jelenleg ugyanis szinte kizárólag a települések polgármesterei, illetve az önkormányzati hivatalok próbálják a perifériák foglalkoztatási feladatait menedzselni.
2. érdemi segítséget kapnak a munkaerővel kapcsolatos mentális és képzési problémák kezeléséhez, hogy ezek ne okozzanak a vállalkozó számára megoldhatatlan feladatokat. Ehhez szintén olyan, a helyi viszonyokat ismerő, praktikus tudást rövid néhány hónap alatt, de lehetőleg üzemi körülmények között átadni képes személyek, illetve intézmények szükségesek, mint amilyenek a pilot programok keretében már néhol működő ún. műhelyiskolák.
3. olyan állami támogatásokban részesülhetnek, amelyek a maiaknál érzékenyebbek a foglalkoztatás térségi gondjainak kezelésére és hatékonyabban segítik a vállalkozások perifériákra települését, a külföldiek helyett is az ott lakó munkaerő foglalkoztatását.

A fentieken túl megfogalmazódott javaslatként az is, hogy a munkaerőpiaci integrációt sok helyen már eddig is eredményesen segítő társadalmi vállalkozások, tranzit foglalkoztatók számát és támogatását is növelni indokolt, mert ezek a munkaerő használhatóvá tételében nélkülözhetetlen szerepet játszanak. Szervezettebb formában kellene gondoskodni arról, hogy ezen intézmények által működtetett eredményes szocializálási és képzési megoldások és módszerek gyorsan elterjedjenek, a vállalkozók pedig egyre jobban megismerhessék a perifériák előnyös oldalait és az itt elérhető eredményeket is. Mindezek segíthetik megszüntetni azt a ma még tapasztalható kölcsönös idegenkedést és kivárást, amely miatt nem találnak egymásra a munkahelyet létesíteni kívánó vállalkozások és a munkalehetőséget nélkülöző, perifériákon lakó emberek.

Bagó József lezárásként megköszönte az előadást, a beszélgetést, a javaslatokat, és ígéretet tett arra, hogy a foglalkoztatás térségi dimenzióinak vizsgálatát a Szakosztály a jövőben is folytatni fogja.

A beszélgetés megtekinthető és meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=JOW7tD2cZKU