2019 / december
Összefoglaló az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar konferenciájáról
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán a Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék szervezésében 2019. november 7-én került megrendezésre „A gyengébb fél védelmében” című konferencia, ahol kilenc előadás keretében tárgyalták az előadók ezt az érdekes és aktuális témakört.
Petrovics Zoltán (adjunktus, ELTE ÁJK) bevezető előadásában két részre osztotta a gyengébb fél meghatározásának kérdését. Álláspontja szerint a gyengébb fél munkáltató is lehet, a munkaerőhiány, a szakképzett munkaerő megtartásának problémája okán. Klasszikus értelemben azonban a munkajogban a gyengébb fél általában a munkavállaló. Ő az, akit a jogellenes és önkényes munkaviszony megszüntetéstől védeni kell. Ennek alapja az a tény, hogy a munka az egyén létének, emberi autonómiájának anyagi forrása, továbbá a jogellenes, vagy önkényes munkaviszony megszüntetés az egzisztenciális süllyedés veszélyét hordozza magával. Megállapításra került az is, hogy a munkavállalót nem a pénz vagy a vagyon motiválja, hanem az állás és pozíció stabilitása, biztonsága. Ezekre hivatkozva magától értetődő, hogy alapvető jog a védelemben való részesítés, amelynek ezközei többek között a kollektív szerződésben való szabályozás és a munkaszerződésben megkötött személyes alku. Az elvi megoldások mellett az állam a jogellenes és önkényes munkaviszony megszüntetést jogszerű indokláshoz, megfelelő eljárási szabályokhoz és hatékony jogorvoslathoz köti. Az előadó kitért arra is, hogy a szerződésszabadság értelmében kialakultak olyan nézetek, amelyek szerint nem szükséges védeni a munkavállalót az önkényes, vagy jogellenes munkaviszony megszüntetéssel szemben.
Hungler Sára (adjunktus, ELTE ÁJK, – kutató, Társadalomtudományi Kutatóközpont) nemzetközi aspektusokon keresztül mutatta be, hogy a munkaviszony megszüntetéssel szembeni védelem hogyan nyilvánul meg a környező nemzetek politikájában. Megfigyelhető, hogy egyes országokban a munkához való jutás nem abszolút egyértelmű jog, azonban az ILO illetve az Európai Unió Alapjogi Charta-ja egyértelműen rögzít olyan jogosítványokat, amelyek védelmet nyújtanak az önkényes elbocsátással szemben. A gyakorlatban a tagállamok igyekeznek távol tartani az Európai Uniót a szociális és foglalkoztatáspolitikától. A munkaviszony megszüntetéssel szembeni védelmet ezek a nációk gazdaságpolitikai irányból közelítik meg, ennek eredményeképp tükröződni látszik, hogy a szociális ellátások, mint a nyugdíjazás, vagy a munkanélküliek juttatásainak biztosítása nagyobb problémát jelent a munkaviszony megszüntetéssel szembeni védelem biztosításánál.
Horváth István (tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, ELTE ÁJK) témája már nem csak a versenyszektorról általában hanem a közszféráról is prezentált, deklarálva a két szektor helyzetét. Azt tárgyalta, miért különül el a két szféra, illetve mi ennek a történeti háttere, majd tágabban foglalkozott a közszférában dolgozók munkaviszonyának megszüntetésével, az indok, megelőzés és állásvesztés esetén járó juttatások szempontjai mentén.
Az előadássorozatot Sütő Krisztina (beosztott bíró, OBH – oktató ELTE ÁJK) folytatta a digitalizáció hatásáról. A munkavállalók többsége fenyegetettséget érez, annak kapcsán, hogy a technológiai forradalom esetlegesen felválthatja az általuk végzett munkafolyamatot. Mégis mivel védekezhet a XXI. század dolgozója? Álláspontja szerint szükséges a továbbképzés, részvétel az olyan programokban amellyel fejleszthetjük készségeinket annak érdekében, hogy felzárkózzunk a fejlődéshez. Ennek eléréséhez elengedhetetlen az állami szerepvállalás, programok indítása. A történelmi alapokig visszanyúlva megállapítható, hogyha a munkavállalók képesek nyitni a modernizáció irányába, nem a munkanélküliség növekedése, hanem új munkahelyek, munkakörök megjelenése várható a jövőben.
Rácz Réka (egyetemi tanársegéd, ELTE ÁJK) prezentációja a munkavállaló, mint gyengébb fél kötelezettségszegésének következményeiről szólt. A gyakorlat azt mutatja, hogy a munkaerő és szakképzettség hiánya miatt a munkáltató kerüli a konfrontációt, azonban, ha a munkafegyelem sérül, az alábbi úton indulhat el a munkáltató. Figyelmeztetésben részesítheti munkavállalóját, amelynek alapvető szabálya, hogy az korrekt, következetes és kiszámítható legyen. Ezen kívül dönthet a munkaviszony megszüntetéséről, illetve fegyelmi felelősségre vonás alá vonhatja az érintettet, amelyben a jögkövetkezmény meghatározása elengedhetetlen feltétel.
Dudás Katalin (ügyvéd – oktató, ELTE ÁJK) átfogó előadásában a szakszervezeti tisztségviselő, üzemi tanács tag, és a munkavédelmi képviselő munkaviszony megszüntetésének korlátaival foglalkozott. A munkavállalók képviselőinek védelmét a Módosított Európi Szociális Karta is biztosítja, de a magyar gyakorlatban a szakszervezeti tisztségviselők csak egy részét illeti meg a védelem, amelynek számát az adott vállalatban dolgozó munkavállalók számától teszik függővé. A védett szakszervezeti tisztségviselő védettsége a tisztség betöltésének ideje alatt, továbbá, ha az legalább egy évig tartott, a megbizatását követő további hat hónapig fennáll. Elmozdításához felsőbb szakszervezeti szerv jóváhagyása szükséges. Az üzemi tanács elnökének munkaviszony megszüntetéséhez a munkavállalók és az üzemi tanács közös egyetértése szükséges, védettsége, akárcsak a szakszervezeti tisztségviselőnek, tisztsége betöltése alatt, illetve egy éves mandátum esetén további hat hónap iőszakban fennáll. A munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére a Munka Törvénykönyvének 273 §(1) (2) és (6) bekezdése alkalmazandó.
Bajnai Gábor (ügyvéd – oktató, ELTE ÁJK – korábban a MÁV HR vezérigazgató-helyettese) a konferencia második felében szubjektív alapokra helyezve közelítette meg a konferencia témáját. Saját tapasztalatait, élettörténetét osztotta meg a hallgatósággal. Emlékezett arról, hogyan került a mozdonytól a HR vezető pozícióig, majd ügyvédi praxisba, továbbá, hogy a döntés meghozatala mennyivel könnyebb, mint közölni az okokat, amelyre hivatkozva elbocsátja dolgozóit egy vállalat.
Táncos Rita (mb. kollégiumvezető-helyettes bíró, Kúria – oktató, ELTE ÁJK beszélt a prevencióról, reparációról kitekintve a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeire. Részletezte a jogellenes megszüntetés tipikus esetköreit, beszélt a kártérítésről és a munkaviszony helyreállításáról.
Utolsó előadóként a meghívottak Fűrjes Annamáriától (PhD – bíró, Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság) kaptak tapasztalati tájékoztatást arról, hogyan alakul az új Polgári perrendtartás alkalmazása a munkaügyi bíróságokon és a közalkalmazotti jogvitákban. Tételesen ismertette az eljárási szabályokat, a keresetlevél követelményeit, a visszautasítás eseteit, a keresetmódosítás gyakorlatát és a perfelvételi, tárgyalási szak általános szabályait. Külön kiemelte előadásában a közszolgálati jogviták eltérő gyakorlatait, amelyekben nincs osztott perszerkezet, külön eljárási alapelv, kötelező jogi képviselet, és külön szabályozásra kerül a keresetlevél, amelynek megvizsgálására a bíróság nyolc napon belül köteles, továbbá ezekben a perekben párhuzamosan alkalmazandók a Közigazgatási perrendtartásról szóló törvény, illetve a Polgári perrendtartás szabályai.
Az előadó szakértők beszámolói alapján jól látható, napjainkban nem egyértelmű a gyengébb fél fogalma a munka világában, ahogy az sem, hogy ki, milyen alapokon és milyen mértékben érdemel védelmet. Észrevehető, hogy akár a közszféra, akár a versenyszféra területén vizsgálódunk, a védelem megilleti a munkavállalót és munkáltatót egyaránt, azonban az állami szerepvállalás korlátozott, illetve a gyakorlat számos akadályt állít a bírák elé a jogérvényesítés esetén.
DIMA BEÁTA
(A szerző joghallgató a Károli Gáspár Református Egyetemen)