Jó öt évvel ezelőtt a Munkaügyi Szemlében a szerző arról írt, hogy milyen fontos volt, de félbehagyott maradt a foglalkoztatáspolitika – akkori – paradigmaváltása. Akkor alapvető váltást jelentett a munkanélküliség helyett a gazdasági aktivitás, a foglalkoztatottság előtérbe állítása, ami szükséges volt, de a megvalósítást tekintve nem elég átfogó. Azóta pedig már új paradigmák születtek, amelyek az utóbbi időszak statisztikái alapján valóban elismerésre méltó eredményeket mutatnak, de – mind a jelent, mind a jövőt illetően – felvetnek komoly kételyeket is. Ezeket tekinti át (a korábbiak tükrében is) jelen publikáció, amit egyúttal vitaindítónak is szánunk.