Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban (nemzetközi kitekintés – jó gyakorlatok)

A tudós feladata a keresés, szüntelen kutatás. És ha talált valamit, ha felért egy csúcsra, akkor látja csak, milyen nagy terület nyúlik előtte, amely még teljesen ismeretlen. Szóval, ha a kutatás sikerrel jár, akkor egyre több és több keresnivalót talál. Nem tudom, végére ér-e ennek valaha az emberi tudomány, más szóval, lesz-e valaha idő, amikor mindent tudni fogunk, amit tudni érdemes – fogalmazta meg az ókori Pheidiasz.

A Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar Munkatudományi Kutatócsoportja „felért egy csúcsra”. A kilenc ország foglalkozási rehabilitációs ösztönző rendszerét bemutató tanulmányát olvasva nyugodtan mondhatjuk: most is azt a magas szakmai minőséget kapjuk, amit korábban mindig. A témafeldolgozás komplex, mindenre kiterjedő, emellett közérthető – így a szakpolitika, a tudományos képzés, a terepen dolgozó szakemberek, szakterületi szakértők vagy akár a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók számára egyaránt hasznos szakanyag készült.

A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetőjeként vallom, hogy egymástól, egymás gyakorlatából tanulni – történjen az közvetlen vagy közvetett módon, országon belül vagy határokon átívelve – az egyik leghatékonyabb formája a tudás megszerzésének és a kompetenciák fejlesztésének. Mi az FSZK-ban azért dolgozunk, hogy ezt a tudást vigyük közelebb a fogyatékosság szűkebb-tágabb témája iránt érdeklődő emberekhez.

(Giflo H. Péter ügyvezető, Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.)