Vitaindító tanulmányukban - amely az Új Munkaügyi Szemle 2020/3. számában jelenik meg júliusban - a szerzők annak vizsgálatára tesznek kísérletet, hogy a járványhelyzet által generált gazdasági, társadalmi folyamatok hogyan változtatják, hogyan változtathatják meg a korábbi munkaerőpiaci sajátosságokat és hangsúlyokat.
A döntően a piaci koordináció keretein belül zajló globalizáció helyét az elmúlt hónapokban a deglobalizáció váltotta fel, az új szabályozásokkal, korlátozásokkal, bezárkózó gazdaságokkal és a válság kezelését célzó nemzeti gazdaságfejlesztési lépésekkel, programokkal. A víruskrízis első hullámát követően munkaerőpiaci szempontból lényeges kérdés, hogy ezek a lépések, folyamatok mennyire bizonyulnak tartósnak, a válság elmúltával a világ visszaáll-e a régi kerékvágásba? Számos érvet lehet felsorakoztatni a deglobalizáció és/vagy reglobalizáció mellett és ellen, azonban valószínű, hogy az elmúlt hónapok krízishelyzete nem múlik el majd teljesen nyomtalanul, másrészt a jövő várhatóan a deglobalizáció és a reglobalizáció sajátos keveréke lesz majd.
Célunk, hogy a témával kapcsolatban szakmai párbeszéd induljon meg, ahol a munkaerőpiaci, foglalkoztatáspolitikai kérdésekkel és emberi erőforrás gazdálkodással foglalkozó szakemberek megfogalmazhatják véleményüket az előttünk álló időszak deglobalizációs és reglobalizációs folyamataival kapcsolatban.