A közel 150 éve tízévenként megtartott népszámlálások tematikájában mindig jelen voltak a munkaüggyel kapcsolatos kérdések, melynek során a települések szintjéig képet lehetett kapni többek között a lakosság gazdasági aktivitásáról, foglalkoztatottságáról. Természetesen – a népszámlálások más témáihoz hasonlóan – a kérdésfeltevés módja, részletezettsége mindig igazodott az adott korszak társadalmi, gazdasági elvárásaihoz, lehetőségeihez. Az utóbbi három évtizedben jelentősen megváltoztak az emberi erőforrással való gazdálkodás elvei és gyakorlati módszerei. Jelen cikk azt igyekszik bemutatni, hogy mindez hogyan tükröződött a cenzusok jellemzőiben.