A globális válság második, kiújuló és elhúzódó szakaszában a munkaügyi kapcsolatok terén a kollektív tárgyalások decentralizációjának felgyorsulásáról, a kollektív szerződések érvényességi körének csökkenéséről számolt be az Eurofound EU-s ügynökség 2014. évi jelentése*. A 2008 óta tapasztalható változások ország-specifikus keretekre is kiterjedő vizsgálatának következtetése szerint összességében az európai munkaügyi kapcsolatok jellemzői bizonyos mértékben eltolódtak a közép- és kelet-európai rendszerek felé.

A vizsgálat célja az volt, hogy feltérképezze a 2008-tól tartó globális pénzügyi, gazdasági és államadósság-válság munkaügyi kapcsolatokra és munkakörülményekre gyakorolt hatásait az EU tagállamaiban. Ez alkalommal a munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó főbb kutatási eredményeket összegezzük.

A jelentés értelmében a válság két szakasza jelentős mértékben eltérő tapasztalatokat hozott a felszínre. A válság korai (2008-2010) szakaszában a meglehetősen heterogén nemzeti rendszerek összességében kiállták a próbát. A jól strukturált szociális párbeszéd hatékonyan járult hozzá az érintett tagállamok, s összességében Európa gazdasági ellenálló képességének növeléséhez. A kormányzatok és a szociális partnerek gyakran működtek együtt a foglalkoztatást érintő negatív hatások csökkentése érdekében. A válság kiújuló, 2010 óta tartó második szakaszában azonban a szociális partnerek érdemi részvétele visszaszorult a kilábalás elősegítését célzó kormányzati reformokban. Összességében a hatékony szociális párbeszéd esélye csökkent, bár sok esetben nehéz szétválasztani a válság, és a munkaügyi kapcsolatok hosszabb távú trendjeinek a hatását.

 A legnyilvánvalóbb tapasztalat szerint 2010 óta számos országban erősen felgyorsult a kollektív tárgyalások – már egyébként is jó ideje tartó - decentralizációja. A kollektív szerződés szerepe gyengült, a válság különösen a több munkaadóra is kiterjedő tárgyalásokat veszélyezteti. További változások részeként a kollektív megállapodások bővítési mechanizmusának csökkenéséről, a kimaradási (opt-out) és eltérési záradékok szaporodásáról, kevesebb kedvező szabályról számol be a jelentés. Gyakrabban fordul elő az, hogy a túlságosan eltérő, merev álláspontok következtében nem járnak sikerrel a tárgyalások, valamint az is, hogy lejáró szerződéseket nem újítják meg.  

A jelentés kitér arra is, hogy a tapasztalt hatások mértéke mennyiben függ attól, hogy milyen típusú a munkaügyi kapcsolatok rendszere az egyes tagállamokban. Az elemzés megállapítja, hogy az állam egyoldalú fellépésének erősödése következtében a horizontális szubszidiaritás elve számos tagországban gyengült, vagy kiüresedett. Ezzel összefüggésben megfigyelhető az is, hogy a munkaügyi kapcsolatok bizonyos fokig eltolódtak a karakterisztikusabb állami szerepkörrel jellemezhető közép- és kelet-európai rendszerek felé.