A cikk 2019. I. félévének bértárgyalásaival foglalkozik a versenyszférában – a „szokásos” szubjektív megközelítéssel. Mi is vezet a legkeményebb nyomásgyakorláshoz, a sztrájkhoz? A félév krónikája azt mutatja, hogy a felelősségteljes munkavállalói oldal tárgyal és tárgyal, és csak akkor nyúl a sztrájk eszközéhez, ha nem elegendő s sztrájkbizottság megalakulásának bejelentése, nem elég a figyelmeztető sztrájk. A hatékony tárgyaláshoz megállapodni akaró munkaadók kellenek, akik esetenként a realitások (várható károkozás) figyelembevétele után tárgyalnak megállapodásig. Vannak extrém esetek, amikor a szakszervezetet nem tekinti partnernek a munkaadó. A múlt pedig azt üzeni, hogy már a XX. század fordulóján a munkaadók felmérték, miért hasznosabb tárgyalni, miért kell megérteni a munkás bér és munkaidőre vonatkozó követeléseit.