Noha nyilvánvaló, hogy hazánk munkáltatási kultúrája nem kevés kívánnivalót hagy még maga után, mégis előfordulhat, hogy a „felelőtlen”, avagy „tisztességtelen” munkáltatói imázs ma már számottevő piaci és társadalmi kockázatokkal is bírjon. Nem csupán a (munka)jogi szankcióktól való félelem, hanem a nyilvánosság, a civil társadalom és a piac „önszabályozó” mechanizmusai is serkenthetik a vállalatok jogkövető, sőt szociálisan felelős, etikus, értékközpontú és köztudatos attitűdjét. A vállalatok némi odafigyeléssel és társadalmi „befektetéssel” nem csak jogi szankciókat, hanem egyéb krízishelyzeteket is elkerülhetnek, ezáltal csökkentve az üzleti kockázatokat is. A vállalat érintettjeivel („stakeholder”) is gyümölcsözőbb kapcsolatot ápolhat, ha érvényesíti hétköznapi tevékenységében a felelős és etikus működés kívánalmait (melyeket éppen az érintettek − munkavállalók, ügyfelek, a helyi közösség, üzleti partnerek, civilek stb. −”követelnek” egyre inkább).  Ugyan ma még talán egyfajta naiv és futurisztikus ábrándnak hathat a hazai munkáltatók túláradó önkéntes szociális felelősségéről elmélkedni, mégis egyértelműen érzékelhető az ún. CSR (Corporate Social Responsibility − vállalati társadalmi felelősségvállalás) iránti fokozódó üzleti- és közérdeklődés. Éppen ezért érdemes röviden − ehelyütt szinte csak vázlatosan − áttekinteni, hogy e CSR-koncepció fényében milyen kockázatai lehetnek az úgymond „szociálisan felelőtlen” − avagy etikátlan − foglalkoztatásnak.