A tanulmány a magyar munkaügyi mediáció és a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) létrejöttének, működésének és megszűnésének történetét mutatja be a rendszerváltást követő időszakban. A szerző korábbi munkaköréből adódóan jól ismeri, és ezért szubjektív megjegyzésekkel kiegészítve ismerteti azokat a jogi, intézményi és nemzetközi szakmai folyamatokat, amelyek elősegítették egy professzionális munkaügyi vitarendező rendszer kialakulását Magyarországon. Az 1996-ban létrehozott MKDSZ a kollektív munkaügyi érdekviták békés rendezésében jelentős eredményeket ért el, működését az önkéntesség, a pártatlanság és a függetlenség alapelvei határozták meg. Sikerei ellenére a jogi legitimáció hiánya, az érdekképviseletek korlátozott támogatása és a mediáció alacsony társadalmi elfogadottság miatt a szolgálat 2011–2012-ben megszűnt.