Mit tud a közvélemény az ágazati párbeszéd bizottságokról?
„Ha nem hallani semmit, az azt jelenti, nincs „balhé”, amúgy a pozitív hír, nem hír manapság.” „Azért jó volna, ha többet tudnának az ÁPB-kről, még sikertörténet is lehetne.” „Rámegyek a konföderációk honlapjára, alig van szó róluk, inkább semmi.” Sorolhatnánk még a félhivatalos véleményeket, inkább azonban a leginkább érintettekkel járjuk körbe a témát. A kerek-asztal résztvevői: Lóczy Erzsébet a Forró Drót szerkesztője, Gonda Zsolt az Ágazati Párbeszéd Központ vezetője, Kaló József a Magánbiztonsági ÁPB társelnöke, Székely Tamás a Vegyészszakszervezet alelnöke, Varga István az Építőipari Párbeszéd című lap alapító-főszerkesztője és Lux Judit, a Miniszterelnöki Hivatal szakmai főtanácsadója, lapunk „Párbeszéd” rovatának vezetője.
Kaló József: Az még csak-csak rendben van, hogy a közvélemény nem ismeri az ÁPB-ket, az azonban nagyon nincs rendben, hogy egyes tárcáknál sem tudják még mindig, mit is jelent ez az új intézmény, mely viszonylag gyorsan beépült a hazai szociális párbeszéd rendszerébe. Mi akadályozza meg a kormányt, hogy ismét kiadjon egy körlevelet a tárcáknak az ÁPB-kről: mi a jelentőségük, ami méginkább felértékelődik a jövőben, amikor sokasodhatnak a konfliktusok, amikor létszükség volna a megállapodásokra szakmákon belül?
Székely Tamás: Azt eredménynek tartom, hogy legalább „házon belül”, a szakmán belül már tudunk a bizottságokról. A mi területünkön a vegyipari, gyógyszeripari, gázipari ÁPB-k jelentős munkát végeznek, s erről azért már a tagság, illetve a munkavállalóink is értesülnek. A Vegyipari Dolgozó c. kiadvány10 ezer példányával lefedi a szakmát, mert egy számot többen is olvasnak. Csak megjegyzem, hogy az internetes újságunk olvasottsága eléri a nyomtatott lapét! Vagyis van belső olvasóközönségünk, mégsem lehetünk elégedettek, mert ha kilépünk a szűken vett kereteinkből, a kép már nem ilyen rózsás. Ebben szerepe van annak is, hogy a konföderációink, enyhén szólva, ambivalensen viszonyulnak a bizottságokhoz. Az ÁPB-k pedig valóban híd szerepet tölthetnének be a makroszint és a munkahelyek között. Nagyon sokat jelenthetne a nyilvánosság szempontjából is, ha pl. az Országos Érdekegyeztető Tanácsban valamelyik ÁPB-ben megfogalmazott szakpolitikai témát vetnének fel, olyat persze, ami nagy nyilvánosságot kíván, és érint több ágazatot is. Az OÉT-nek van nyilvánossága, s onnan is közelíthetnénk az ÁPB-két.
Varga István: Már négy éve, hogy megalapítottuk az ágazati párbeszéd lapját az Építőipari ÁPB támogatásával. Fő cél az volt, hogy minél szélesebb körben tudatosodjon az építőipari munkavállalók körében, hogy van egy olyan új intézmény, amely nem öncélúan, befelé fordulvan, hanem az építőket valóban érintő kérdésekkel foglalkozik belföldön és külföldön egyaránt. Ezt próbálja közvetíteni a 3000 példányban megjelenő lap, amely elektronikus formában is elérhető. Munkavédelem, kollektív szerződés, jogszabályi változások, szakmai hírek és még sorolhatnám, hogy mi minden kap teret a lapban, de olyan témák is, mint a gazdasági válság miatt padlóra került építőipar „megmentése” érdekében tett erőfeszítések bemutatása. A lényeg persze, hogy el kell jutni a lapnak „Kiss Péterhez”, „Nagy Jánoshoz”, hogy ne álljon sehol stószban a lap, hanem minél többen forgassák.
Lóczy Erzsébet: A lényeg tehát, hogy eljussunk az emberekhez, hogy azok befogadják, amit közvetíteni akarunk. Akkor lesz érték, ha az írások témák lesznek az olvasók között, ha az abban foglaltak visszaköszönnek, akár egy szakszervezeti képzésen, vagy a kollektív szerződés tárgyalásain. Nagyon hiszek az írott szó erejében, úgy gondolom, meg kell ragadni minden alkalmat, hogy írjunk a rendezett munkaügyi kapcsolatokról, az ágazati párbeszéd bizottságokról, arról, hogy miért kell a párbeszéd…
Kaló József: Ismét csak azt húzom alá, nem elég, hogy csak mi beszélünk, újságot adunk ki. Az alapprobléma, hogy az OÉT-ről, OKÉT-ről tudnak az illetékesek, oda még eljutnak az anyagok, de akiken majd múlik, hogy legyen belőlük valami, az ágazatok, az ágazati párbeszéd bizottságok, azokhoz már nagyon hézagosan jutnak el az egyeztetések során az előterjesztések. A mi ÁPB-nk a Magánbiztonsági ÁPB, három szakmai lapot és egy magazint támogat azért, hogy tudjanak a szakmában arról, milyen témákkal foglalkozunk, kik kérdeznek meg bennünket. A napi érdekvédelemhez ez talán elég, de az, hogy valódi párbeszéd legyen a társadalommal, ahhoz kevés.
Gonda Zsolt: Ami eddig elhangzott az igaz, de tény az is, hogy van előrelépés nyilvánosság területén. Benne vagyok a hétköznapok forgásában, pontosan látom, hogyan haladunk lépésről-lépesre előre. Eljutottunk oda, hogy 15 ágazati lapban jelennek meg rendszeresen hírek az ÁPB-k munkájáról. Érdemes végig néznünk a listát: Biztonság Tűz és Vagyonvédelmi Szakfolyóirat, Napi Gazdaság, Detektor Plusz, Safety & Security, Bányamunkás c. lap, Textil Fórum, Bőr-és Cipőtechnika, a Vasas Hírlevél, FATÁJ –online, a Magyar Bútor és Faipari Szövetség hírlevele, GSZT – Gasztronómia, Szálloda, Turisztika, Sajtóvilág, Postás Dolgozó, Vegyipari Dolgozó, ÉDOSZ Hírlevél. A Forró Drót és az Építőipari Párbeszéd Magazin készítői pedig már szóltak is a lapok erejéről. A Napi gazdaságot azért kiemelném, mert az a lap már több mint belső infószolgáltatás. Talán merészebben kellene nyitnunk az országos média irányába. Például a Független Hírügynökség, az MTI felé.
Székely Tamás: Ez mind rendben van, de beszéljünk magunkról. Meggyőződésem, hogy a mi felelősségünk igen nagy. Tőlünk függ igazán, hogy mennyire lesz ismert az ÁPB intézménye a nagy nyilvánosság előtt. Vannak pályázatok a képzésre, sorra jelennek meg módszertani füzetek, ott a Jogpont hálózat, nekünk kell kommunikálni mindenütt, ahol csak vagyunk, hogy van harminc valahány ágazati párbeszéd bizottság, hogy létkérdés lehetőségeivel élni. Ne elaprózva jelenjen meg mindez, hanem rakjuk össze az emberi erőforrásokat, és hadd szóljon minél hangosabban, minél messzebbre., tudatosodjon a munkahelyi szinttől a kormányzati szintig mindenütt.
Lóczy Erzsébet: Szemléletváltás kell, váljon közkinccsé, melyek az eredmények, mik a kihasználatlan lehetőségek.
Gonda Zsolt: Mert az ÁPB-k értéket teremtenek, s ennek a munkának sok százan voltunk/vagyunk részesei. Kicsit költői leszek, de lassan beérett az egy évtizedes munka eredménye. Ez még akkor is igaz, ha rengeteg a tennivaló: legyen olvasmányos és napra kész a honlapunk (www.tpk.org.hu). Adjunk hírt arról, amit az ÁPB-k csinálnak, mert az hat a többi ÁPB-re is.
Varga István: Az sem mindegy, miképpen írunk. Kiskorosítjuk az olvasót? Megtaláljuk az érdeklődést felkeltő mondandót? Úgy írunk, hogy az élvezhető stílusban van?
Lux Judit: Igaz, nem többszázezres példányszámmal, de mégiscsak van egy „Párbeszéd” rovatunk a Munkaügyi Szemlében, ami eljut a szűkebben vett szakmához, terjeszthetjük tovább saját csatornáinkon. Akik itt voltunk, továbbíthatjuk az itt elmondottakat, vagyis mindnyájan együtt tehetünk a legtöbbet azért, hogy az érdekegyeztetés rendszerébe beágyazódott ágazati párbeszéd bizottságok mindenki számára elérhetők legyenek, és minél szélesebb körben adjanak hírt arról, mekkora ereje van annak, ha a leginkább érdekeltek váltanak szót egymással olyan témákban melyek egy szakmát, vagy ágazatot érintenek, s megpróbálnak közös nevezőre jutni, hogy majd a gyakorlatban is lépjenek.