2020. április
A járvány és a kibontakozó válság alatt alig értesülünk a szakszervezetek tevékenységéről. Hallgatnak? Valóban, az természetes, hogy mindent visz a járvánnyal kapcsolatos hírzuhatag, amelyben csak néha-néha villannak fel a munkaerőpiaccal kapcsolatos hírek. Elbocsátások, a kétéves munkaidőkeret random elfogadása. Van tere az érdekegyeztetésnek, ha rendeleti kormányzás folyik?
Karsai Zoltánnal, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete elnökével beszélgettünk, akinek természetesen rálátása van az egész ágazatra.
A járvány előtt voltak híreink, már, ha mélyebben bogarásztunk a neten például a kereskedelem nagy áruházaiban folyó bértárgyalásokról. Aztán mindent vitt a vírus… Mindent vitt? Ha a híreket figyeljük, akkor a „leghangosabb sikerünk a Sparral kötött megállapodás volt, amelyben nem csak elértük az ideálisnak tűnő 8 hónapos munkaidőkeretet, de 400 Ft óra extra órabért és a 65 éven felüliek állásidő mellett történő felmentésében is megállapodtunk. Ezt volt a mi jégtörésünk. Több munkáltatónál is ezzel a megállapodással érvelve tudtunk eredményt elérni. A nagyobb cégek szinte mindegyike adott extra juttatást a munkavállalóinak, volt, aki egyszeri fix összegben, volt aki órabérben a ledolgozott idő alapján.”- nyilatkozta A veszélyhelyzet kihirdetését követő órákban a szakszervezet operatív csoportja legfontosabb prioritásként azt jelölte meg, hogy történjék bármi, el kell kerülniük, hogy a munkavállalók jövedelem nélkül maradjanak. A legtöbb kereskedelemben dolgozó munkavállalónak egy havi tartaléka sincs. A cégek szakszervezeteivel egyeztetve kezdtünk tárgyalásokat a munkaidőkeret bővítéséről, korábban szakszervezetként elutasítottuk.”
A munkáltatók felmérték, miképpen érinti az iskolabezárás a kisgyermekes szülőket. A kereskedelemben sok nő dolgozik, nagyszámban érintettek. Itt nincs home office!
„Számos alternatív, részben csak egy vállalatra alkalmazható megoldást is vázoltunk a munkáltatók számára. Voltak áruházak, ahol az éjszakai árufeltöltésre történő átállás tűnt jó megoldásnak. Volt olyan munkáltató, ahol a házaspárok nagy számban dolgoztak ugyanannál a vállalatnál. Itt a műszakok egymáshoz igazításával tudtunk eredményt elérni.
Összességében azt lehet mondani, hogy a megkötött kollektív szerződéseket betartják, ahol a munkavállalók javára kezdeményeztünk pozitív módosításokat, ott keresztül tudtuk vinni az elképzeléseinket. Találkoztunk olyan esetekkel, amikor a munkáltató arra a bizonyos szabályra hivatkozott, hogy jelenleg el lehet térni a munka törvénykönyvében foglaltaktól. Ezek a cégeket többnyire a nyilvánosság erejének ijesztő hatásával tereltük vissza a megállapodásos rendezés útjára.”
Az utóbbi napokban a cégek működése egy határon élesen elvált egymástól. Az egyik oldalon azok a vállalatok vannak, ahol a forgalmat nem korlátozza semmilyen intézkedés, sőt, az élelmiszer felhalmozásnak köszönhetően karácsonyi szintű bevételekre tudnak szert tenni. Ezeknél a cégeknél a túlóra kordában tartása, a munkavállalók fertőzéstől történő megvédése, és a munkavégzésben akadályozott munkavállalók képviselete a cél. Kiemelt figyelmet fordítunk a gyermeküket egyedül nevelő szülőkre, akik főleg az élelmiszer kereskedelem területén tevékenykednek, de akad köztük barkácsáruházban dolgozó is.
A másik oldalán azok a cégek találhatók, akiknek a működése akadályozott, vagy érdeklődés hiányában forgalmuk jelentős részét elveszítették. Itt egészen más szempontok alapján történik a munkavállalók képviselete. Fő feladatunk ezeknél a cégeknél a fizetés nélküli szabadság kiadása, az ezzel kapcsolatos tévhitek, illetve a szándékos munkáltatói félretájékoztatások. Volt olyan vállalat, ahol a munkavállalókat két lehetőség elé állították: A: szabadság igénybevétele B: Fizetés nélküli szabadság. Ebben az esetben a munkavállalók kényszerítve érezték magukat, hogy ebből a két lehetőségből válasszanak, miközben nyilvánvalóan ott volt számukra a C megoldás, amely így hangzott: Az első kettő közül egyiket sem szeretném! Nagyon komoly lépéseket kellett kilátásba helyeznünk, hogy ezeket a helyzeteket kezelni tudjuk, és ahogy telnek a forgalom nélküli hetek, ezeknél a cégeknél a helyzete megoldása egyre nehezebb lesz.
A fizetés nélküli szabadságon lévők kérdésével a szakszervezet a Rendkívüli Jogrendért Felelős Akciócsoporthoz fordult, mert nem tartottuk korrektnek, hogy ebben az időszakban szünetel a munkavállalók TB ellátottsága. A 30 napot követően megszakad a folyamatos biztosítási jogviszony, amely a fizetés nélküli szabadságot követő táppénz esetén komoly gondokat okozhat.
Néhány munkáltató úgy próbálta értelmezni a korlátozó rendelkezéseket, hogy nekik kötelezően be kellett zárniuk, amely esetben tőle független ok következtében nem tud eleget tenni foglalkoztatási kötelezettségének.
A hazai cégek saját elveik mentén igyekeznek döntéseket hozni a helyzet kezelésére vonatkozóan, míg a nemzetközi hátterű cégek az anyavállalat normáit is figyelembe kell vegyék. Jó példa erre ebben a pillanatban az IKEA, amely bezárt ugyan, de mégis teljes munkabért fizet a munkavállalóinak. Bevétel nélkül ez nyilván nem tartható fent tartósan, de az bizonyos, hogy a legtöbb ilyen helyzetben lévő hazai vállalat nem ezt a döntést hozta.
Azok a vállalatok, akiknek jelen pillanatban a forgalom elvesztésével kell megküzdeniük munkaerő felesleggel rendelkeznek, míg a forgalom növekedés hatásait élvező cégek munkaerő hiánnyal küzdenek. „A szakszervezet elsők közt ismerte fel ezt a helyzetet, és azt, hogy remélhetőleg mindkét hatás határozott időtartamon belül helyre fog billenni. Ezért kezdtünk el munkaerőt átközvetíteni egyik helyről a másikra, határozott időre. Az egyik munkaviszonyában fizetés nélküli szabadságon van a munkavállaló, míg erre az időszakra határozott idejű (akár részmunkaidős) szerződést köt egy másik munkáltatóval. Ha enyhül a munkaerőhiány, és az „eredeti” munkáltató forgalma helyreáll, akkor a határozott idő letelte után a munkavállaló visszatér az anyacégéhez, és ott újra aktív munkavállalóvá válik. Ha nem így történik, akkor a helyzet külön megoldást igényel. Azok a munkáltatók nyilván könnyebb helyzetben vannak, akinek a cégcsoportjában pl. élelmiszer és sportbolt is található, hiszen ők cégcsoporton belül tudják kezelni ezt a helyzetet. Az biztos, hogy a más ágazatokból érkező munkavállalók mostanra munkaerő túlkínálatot okoztak, ezért ez a folyamat lassan leáll. Ezres létszámban állnak sorba a pályázók a cégeinknél. 2 napja a Libri vidéki munkavállalóinak próbáltunk segíteni máshol helyet találni, de már ennek a néhány főnek az elhelyezése is komoly kihívás elé állított minket.
Több munkáltatónál is kezdeményeztük a nyitvatartási idő csökkentését. A felvásárlási hullám ideje alatt ez nem lett volna releváns kérdés, hiszen rendes nyitvatartási időben is nehezen bírták az üzletek a rájuk zúduló vásárlókat. Nem beszélve az ajánlott másfél méteres távolság betartásáról. A forgalmi hullám elmúltával újra elő lehetett venni ezt a kérdést. A Spar és a Tesco egyértelmű lépéseket tett ezen a területen, de volt olyan multinacionális vállalat, aki nem kívánt egyetlen perc forgalom szerzésére alkalmas nyitvatartási időről sem lemondani… A szakszervezet jelenléte a munkahelyeken hozzájárultunk a vállalatok ez irányú döntéseihez, amelyet aztán ismét követendő példaként, mintegy kihívásként állíthattunk a többi munkáltató elé.
A vasárnapi zárás is újra terítékre került. Ez a téma igazából soha nem került le szakszervezetünk napirendjéről (éppen úgy, mint a december 24-i bezárás sem). A cégek egy része a normális időkben is partner lett volna a bezárásban, de csak azzal a feltétellel, ha egységesen mindenki bezárna. Vannak olyan cégek, akik nem hajlandóak rövidíteni a nyitvatartást, ők nyilván nem álltak kötélnek a vasárnap témájában sem. A mostani helyzet viszont újabb átgondolandó helyzetet eredményezett. A vasárnapi foglalkoztatás drága. A nemrég életbe lépett 9 és 12 óra közötti belépési korlátozás a nap egy jelentős részét közel lenullázza a vasárnapokra vonatkozóan.
Lehet, mire ez a kis írás megjelenik, újabb gyors válaszokra lesz szükség a járvány okozta helyzetben. Azt azért látnunk kell, hogy ott vannak a szakszervezetek a munkahelyeken, teszik a dolgukat. Örvendetes, hogy bizonyos taglétszám-növekedés is érzékelhető. A munkavállalók rá kell jöjjenek, egyedül nem megy!