2020 / szeptember

Az egyik nemcsak fotel-forradalmár ismerősöm, tudva, hogy szívügyem a szakszervezetek, rám írt, hogy találkozzunk, mert muszáj beszélnünk a szakszervezetekről. Covid-19 ellenére találkoztunk, nyitott helyen, kellő távolságra egymástól. A szóözönt kezdte a nyomdászokkal: hol vannak, mi lett belőlük, fotót mutatott az eladott székházról, bizonyítva a gyönyörű szecessziós épület egyre romló állapotát. Aztán következett a Színművészeti Egyetem dolga. Kávékortyolgatás közben rákérdeztem: Mit szólsz, hogy szakszervezeti szövetségek szeptember 1-jén közös nyilatkozatot jelentettek meg a Covid-19 járvány második hulláma kapcsán, melyben közös cselekvésre buzdítottak a Kormánnyal? Próbáltam mondani, hogy a VKF-ben rendszeresen üléseznek. Persze, éreztem, hogy félszívvel mondom, mert magam is jól tudom, mennyire másként kellene történnie az érdekek egyeztetésének. Ha volna valódi párbeszéd, nem lenne a Vas utcában ez az áldatlan helyzet!

Nincs előterjesztés, normaszöveget nem látunk, a Kormány meghozza a döntését, nem tudunk mást csinálni, mint opponálni. Ez nem a normál érdekegyeztetés. Nem tudunk konstruktívak lenni, amit számon kér tőlünk a tagság. A követő üzemmód nem tetszik senkinek. Ez az üzenete a Közös Nyilatkozatnak, amely a hat szövetség közös közleménye – mondta Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke.

Érdemes megnézni, hol volt erről szó? A szakszervezetek honlapján, a facebookon. De nem foglalkozott vele a sajtó, alig volt róla szó, még az ún. nem kormányzati média sem igazán foglalkozott vele. (ATV, Klubrádió, Rtl Híradó) Pedig nagy dolog ez az együttes megszólalás, ismerve a szétszabdalt munkavállalói érdekképviseleteket.

Megvannak az intézmények, elcsépelt, annyiszor hangzott el, érdemes volna megtölteni azokat tartalommal, illetve a törvény adta kereteken belül működtetni azokat.

Ezen igyekszünk, készüljön egy Fehér Könyv közösen, ahogy ezt már az MASZSZ elkészítette néhány éve. Tükröt kell tartani magunknak, a párbeszéd minden szereplőjének, mit lehet tenni közösen. A Covid-19 következményei beláthatatlanok, óriási a felelőssége mindenkinek, itt nem lehet kihúzni senkinek sem magát, nem lehet bedobni a gyeplőt egyik félnek sem. Igen, az országot nem lehet úgy lezárni, bezárni, mint tavasszal, hiszen a gazdaság leült. A tennivalók sürgetőek, a hatékony, eredményes munkához mind három szereplőnek, Kormánynak, munkáltatóknak, szakszervezeteknek együtt kell gondolkodni, közösen kell lépni. Ne a munkavállalók hátrányára szülessenek a döntések. A gazdaságvédelmi terveknek ne ők legyenek a vesztesei. És még egy! Nincs az a szupermen kormány, aki a szociális partnerek nélkül a legkiválóbb tervet is sikerre vigye.

Persze van, amikor nincs idő hosszas megbeszélésre, parancsok lehetnek.

A párbeszéd azonban mindig gyümölcsöző. De az elmúlt évtized nem erősítette, hogy hallgasd meg a másikat. A másik, a más vélemény, nem biztos, hogy az ellenségé. A közalkalmazotti státusz megszüntetése ellen is közös közleményben tiltakoztunk! Ha azonban a parlamenten átfut, már csak a helyi tűzoltás megy. Gondoljuk meg, mit jelent tízezreknek az átsorolás, nem magasabb bért, hanem nagyobb kiszolgáltatottságot. És most látjuk, színházak, levéltárak dolgozóinál, vagy elfogadod a a munkáltató által javasolt bért, vagy, mehetsz.

Kulcsfontosságú lenne ezért a taglétszám növelése, az együttműködés más olyan csoportokkal, akiknek szintén az érdekvédelem és segítségnyújtás a célja. Erőt kellene, lehetne mutatni, hogy értsen belőle a Kormány.

*

Valóban kulcsfontosságú a taglétszám, az  „Egyesült erővel!” száz évesnél több jelmondata nagyon igaz. Nézzük a vásárosnaményi példát. A Vásárosnaményban történtek elég nagy nyilvánosságot kaptak. A nagy múltú ruhagyár több mint ötszáz dolgozója került méltatlan helyzetbe. A cég nem vette igénybe a meghirdetett állami bértámogatást, felmondás hiányában a dolgozók az álláskeresési járadéktól is elestek, a közös megegyezéssel távozó munkavállalók pedig lemondtak a végkielégítésről. Így is alig háromszázan maradtak, akik sorsán megpróbáltak segíteni a szakszervezet részéről. 2020. július 13-án demonstrációt szerveztek az A.R.J. Ruhagyár Zrt. munkavállalói, szakszervezeti tagjai érdekében. A megmozduláson a Magyar Szakszervezeti Szövetség több tagszervezetének képviselője köztük a HOYA ZRt. Vasas Szakszervezete, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) és a Vasutasok Szakszervezete (VSZ), a MASZSZ Nő Tagozata is képviseltette magát. Ott volt a város kormánypárti polgármestere is. Megszólaltak a nemzetközi szervezetek is. Az IndustriALL Globál (Ipari Szakszervezeti Világszövetség) és az IndustriAll Europe (Európai Ipari Szakszervezeti Szövetség), főtitkárai levélben szólították fel a vállalat tulajdonosát, valamint a cég képviselőit az elmaradt munkabérek és juttatások kifizetésére, a szakszervezetekkel történő tárgyalásra.

A nehéz élethelyzetbe kerülteken csak az összes érdekelttel együtt lehet megoldást találni, a cég tulajdonosaitól és a megyei vezetéstől és a városi önkormányzattól, valamint a Kormányzattól is. A BDSZ Elnökség szeptember 9-én már a megoldásról adott tájékoztatást. A lényeg, hogy minden intéződik, minden folyamatban van. Megindították a felszámolási eljárást a dolgozók is és a BDSZ is. Ha minden normálisan működik, s nem lesz a járvány miatt bírósági szünet, akkor december közepére várható eredmény. Ez kell ahhoz, hogy  megnyíljon a bérgarancia alap, s mielőbb hozzáférjenek az álláskeresési járadékhoz. A nagyon kritikusoknak azért remélem, ez az összefogás jelent valamit.

*

A vásárosnaményi eset is példázza, az érdekvédelmet nem lehet home office csinálni. Oda kell menni, tárgyalni kell, nyomást gyakorolni, mindig, ami éppen szükséges.

A szakszervezetek nem lehetnek home office-ban. Hányszor hallottam, én kiszolgálok, ott dolgozom az első vonalban ápolóként, és még sorolhatnám, én nem lehetek home officeban. Hiába bizonyított, hogy igen sok mindent meg lehet oldani, anélkül, hogy kimozdulnánk. Egy kutatás kimutatta, semmi visszaesés nincs a teljesítményben az otthon dolgozással. Igaz ez igen sok helyen, ahol érdemes volna a hosszú távú stratégiák kidolgozására a távmunkában nem csak járvány idején. A szakszervezet azonban soha nincs home office, ha van, az azt jelenti, bármikor, bárhol kereshetsz, visszahívlak, válaszok. Ne azt feleljék, ne gyere, nincs ügyintézés, mert home office! Mert baj van! Tíz-és százezrek munka nélkül! Nem lehet hivatkozni  a covidra, a karanténra, a home office-ra, ha nem cselekszünk. A közös fellépések a jó irányt képviselik.

Természetesen nem elegendőek csak a közlemények, ha követik a szakszervezetek munkáját, érdemes a nem elmondott híreket is figyelni.

Ne hagyatkozzunk a megítélésben csak a nagy médiumokban elhangzottakra. Azt tudjuk, hogy a szakszervezeti hírek csak akkor érik el az ingerküszöböt, ha balhé van. A szakszervezetek megalakulásuktól fogva a tárgyalást tartották elsődlegesnek. A tárgyalás unalmas, hosszadalmas folyamat. Mindig azt képviseltük, először minden lehetséges eszközt meg kell próbálni, amíg erőteljesebb akciókat kezdeményezünk.  Azt mondják elég sokan, csend van, túl nagy a csend a bajokhoz képest a szakszervezetek háza táján. Miért nincsenek a tűzvonalban, amikor ég a ház? Miért tűnik úgy, hogy a kormány ment meg mindenkit?  Hány munkahelyet védett meg, hány munkavállaló kapott érdemi segítséget. Mi nem tudunk mást tenni, mint a saját eszközeinkkel lépni. Ott kell legyünk mindenütt a híreinkkel, valóban aktívabbnak kellene lenni a szakszervezetnek, hogy jobban megmutassuk magunkat.

A nemcsak fotel-forradalmároknak biztosan nem elegendő, amit itt elmondunk. Hozzátenném, hogy mindenek ellenére, a nagy múltú Bányász Napot igen sok helyütt megünnepelték, a Typographia már 151. éve megjelenik, aztán sorolhatnánk, az „apró” eseményeket, mert az is a szakszervezet!

LUX JUDIT

egyetemi oktató, mediátor