2020 / május

Azt hiszem, nincs nagy különbség a hazai szociális párbeszéd, érdekegyeztetés színvonalában a vírus előtti és a vírus alatti időszakot tekintve. Hihetetlen, de igaz, hogy a legfőbb egyeztetési fórum, ahol törvényileg szabályozottan ott ülnek a versenyszféra munkavállalói és a munkaadói szövetségek névvel jegyzett vezetői és a kormány képviselői, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács egyáltalán nem hallatja a hangját.

Érdemes egyébként követni a személyi (minisztériumi) változásokat is. Most éppen az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) tartozik a foglalkoztatáspolitika és az érdekegyeztetés. „Végre kialakítottunk megfelelő kapcsolatot a GM foglalkoztatáspolitikáért felelős személyével, aztán megint váltás. Még mindig Czomba Sándorra emlékszem jó szívvel, aki valódi párbeszédre volt képes. – mondta egy neve elhallgatását kérő nem szakszervezetis, de az érdekegyeztetés évtizedeiben dolgozó szakértő – Annyit mondanék még, több esetben eljött a főiskolánkra (akkor még nem volt egyetem, meg a neve is megváltozott), és olyan előadást tartott szakmailag, problémákat nem elfeledve, hogy mindenkinek tetszett pártállás nélkül. Ja, és lehetett kérdezni, és válaszolt, mert rászánta az időt.”

Arra is szívesen emlékszem, amikor a régi OÉT-ben – bár itt is volt névváltozás elég!  –olyan szakemberek ültek, akiknek szavára, írására ma is érdemes odafigyelni. Egyet mondanék, Herczog László. Gondolom, azért esett ki a hivatalos szakértői táborból, mert elvállalta a munkaügyi miniszterséget a Bajnai-kormányban. Azt hiszem, sokaknak emlékezetes, ahogy nyugodt hangján magyarázott, bármelyik „szín” ült mellette, mindenki becsülte. Hiányzik szava, érdemes volna hallgatni rá. Hadd emlékezzek még! Emlékezem Őry Csabára, aki szívén viselte a munkaügyi kapcsolatok rendezettségét, kiváló szakember volt, talán a szakszervezeti háttere is erősítette. Kiss Péter óta még nem bukkant elő az ún. baloldali térfélen olyan szakember, aki tényleg be akarta temetni az árkokat, maximálisan hitt a párbeszédben.

 Adódik a kérdés, a kormány mit gondol az érdekek egyeztetésről fent és lent. Fent: a miniszterelnök nevesítve van a VKF-ben, van jogszabályi háttér a működésre. Két éves megegyezések a minimálbérről, ne zavarjuk meg holmi tárgyalásokkal a választásokat. Most meg járvány van, azzal kell hadba szállni. Amint hallom, az első csata megnyerve. Esetleg, amíg pihennek a fegyverek, lehetne hallgatni a múzsák, akarom mondani a munkaügyi szakértők, kutatók szavát. Legfrissebb IDEA kutatás, mit gondolnak a „zemberek” a munkavédelmi akciótervről. Nem lehetne egy nyilvános ülés a témáról, ahol érdekek ütköznek és keresik a közös pontot? Nem annyira elrugaszkodott elképzelés. A „nagypénteki rabszolgatörvénnyel” kapcsolatban pl. mind a két oldal értetlenségét fejezte ki. A munkavállalói oldalon több konföderáció vezetője diplomatikusan, de határozottan a csalódottságuknak adott hangot. Emlékszik valaki a taxisblokádra? Akkor helyszíni közvetítést adott az M1 az Országos Érdekegyeztető Tanács üléséről!

Az azért elképzelhetetlen volt, hogy ne legyenek nyilvánosak az OÉT (ifjak kedvéért: Országos Érdekegyeztető Tanács) ülései. A Tv-híradók tudósítottak az ülésekről, különösen a napirend előtti megszólalásokról, és hallhattuk, láthattuk a szakszervezetek, munkaadók képviselőit. Hihetetlen, de ez is igaz, váltották egymást a miniszterek, államtitkárok (szakemberek a munkaügyi kapcsolatok területén), de mindig volt vita, nekifeszülés. A szereplők mögött ott ültek a szakértőik, hangsúlyozom: szakértőik, akik kapcsolatot tartottak egymással, mindegy volt, melyik szövetséghez tartoztak.

A nyilvánosság része volt az is, hogy jelen voltak az országos napilapok kiváló újságírói. Itt most Kun Erzsébetet említeném, akinek odafigyeltünk szavára.

De hagyjuk a nosztalgiázást!

A 2010-es kormányváltást követően alapvetően megváltozott az érdekegyeztetés rendszere. Megszűnt az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), helyette létrehozták a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot (NGTT). A kormánynak kellett közel egy év, hogy felismerje: az 5 (majd később 6 oldalú) NGTT nem alkalmas a makroszintű munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó tárgyalásokra és a gazdasági kérdésekben folytatott makroszintű konzultációra, különösen a minimálbérről szóló egyeztetésre. Ezért már 2012 februárjában megalakította a VKF-t (Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumát). Azt is megmondta, kik legyenek a szereplők: 3 szakszervezet, 3 munkaadói szervezet, és adott a szereplőknek a működésre némi pénzt is A VKF-ben (elvileg) konzultálhatnak, véleményt mondhatnak, javaslatot tehetnek a versenyszférát közvetlenül érintő gazdasági tárgyú kormányzati döntésekről az előkészítő szakaszban, kivéve, ha egyéni képviselői indítványként lezavarják azokat a parlamentben.

Az, hogy nem minden szakszervezeti és munkaadói szövetség vesz részt benne, nem érdekes. Az, hogy olyan témákról is szó esik, amelyek a közszféra munkavállalóit is érintik (pl.: a minimálbér és a garantált bérminimum), feledhető. Hát, ezért is kell gyorsan  megszüntetni ezt a különcködést a közalkalmazotti státuszt kapcsán.

Nincs reprezentativitási feltétel, (szemben az NGTT-vel), viszont lehet megállapodásokat kötni. Van támogatottságod? És ha igen?  És ha nem?

A VKF ülések sem nyilvánosak, nincs jegyzőkönyv. Jobb is, ha belegondolunk. Az igaz, hogy megállapodások létrejönnek a minimálbérről. Más témákat csak lenyomnak a szereplők torkán, lásd pl. a korengedményes nyugdíj kérdését.

Azt azért lássuk be, hogy a szakszervezeti konföderációk alig képesek egységes fellépésre, erő nincs mögöttük. A munkaadók pedig esetenként „okosban”megoldják, amúgy is érdekük a kormánypártiság. Mostanában azért hallok egy igen aktív volt munkaadói vezetőt, aki rendszeresen elmondja a véleményét. Igaz, persze, hogy tárgyalópartner volt, amikor erre lehetősége volt.

Aztán gondolkozzunk el azon, mi is lett az ágazati árbeszéd bizottságokkal (ÁPB). Személyes érintettségem folytán, itt és most csak azt emelem ki, hogy az EU-csatlakozás előtt egy PHARE program keretében indult a kiépítésük, és minden kormány színétől függetlenül támogatta.

Jelzem, ma is léteznek, hangsúlyozom, léteznek, de nem használják ki azt a fantasztikus lehetőséget, amely biztosítja egy-egy ágazat meghatározó szereplőinek a folyamatos párbeszédet, egyeztetést. Ehhez nem kellene a Kormányra várni. Egyszerűen folytatni kellene az ágazati szociális partnereknek a párbeszédet, szakemberek okos gyülekezeteként, akik ismerik és figyelik ágazatukat. Nem azon kellene sápítozni, hogy alig van pénz, alig van infrastruktúra, hanem cselekedni kellene.

Mi volna, ha valami felsőbb sugallatra várnának a munkahelyeken? Pedig a jelen helyzetben a kormányzati intézkedések igencsak érintik a munkavállalókat. „A kormánypártok nemcsak a munkavállalók, hanem azok családjainak jövőjéért is felelnek. Ezért a VDSZ a FIDESZ-KDNP parlamenti frakciójához fordult, és felhívta a figyelmet arra: kilátástalannak látja a helyzetet, ha a kormány nem lép más országok döntéseihez hasonlóan.” Amúgy a vegyészek 5 pontjához hasonló követelés fogalmazódott meg 12 pontban az online Május1-jén (ÉSZT, SZEF, MASZSZ). A Liga ifjai a munka ünnepén indították el akciójukat, és tettek közzé felhívást a munkavállalókhoz: lépjenek be a szakszervezetbe.

Ahol a cégeknél van érdemi együttműködés, mint pl. a kereskedelemben, az autóiparban, a vegyipar egyes telepeinél, ott megvan a közös felelősség a közös végrehajtásra.

 LUX JUDIT

főiskolai tanár