A lojalitás, az elkötelezettség jogilag nehezen megfogható fogalom, amelynek konkrét tartalma mindig az adott munkáltató vállalati kultúrájától, szokásaitól függ. Viszont minden esetben viszonosságot feltételez: egy munkavállaló hűségét, elkötelezettségét a munkáltatónak valamivel meg kell nyernie, illetve fenn kell tartania. A munkaerő-kölcsönzés esetében ez több problémát is felvet. Kérdéses, hogyan várható el az elkötelezettség egy olyan munkavállalótól, akit éppen a rá vonatkozó kevesebb törvényi védelemre tekintettel, a saját foglalkoztatotti állomány kiegészítéseként vesznek fel a munkáltatók. Különösen élesen jelentkezik ez a dilemma a magyar szabályozásban, ahol nincs akadálya a gyengébb törvényi garanciákat élvező kölcsönzött munkavállalók tartós, a hagyományos foglalkoztatást kiváltó foglalkoztatásának. Mit tehet a jogi szabályozás annak érdekében, hogy a kölcsön-munkavállalóval szembeni elvárások arányban álljanak státuszukkal? A másik oldalról viszont milyen jogi eszközök szolgálhatnak az ideiglenesen, rosszabb munkakörülmények között foglalkoztatott kölcsön-munkavállaló elkötelezettségének kialakítására? Ebben a cikkben a szerző ezekre a kérdésekre keresi a választ.