Viktimizálódás a munkajogban

A munka története egyben az esélyegyenlőtlenségek leküzdésének krónikája is. A jogon kívüliség nem feltételez jogellenességet, de a jogbiztonság hiánya a jogtalan vagy a jogszerű, mégis igazságtalan szituációk kialakulásának kedvez. A jogállamiság hiányosságai a munka világában csapódnak le elsőként. A munkaügy megmutatja egy adott ország jogi kulturáltságának fokát: a munka világa hűen tükrözi a jót és a rosszat egyaránt. A munkaügy keleten és nyugaton is a társadalmi vizsgálódások felvonulási területe. Itt mérik a joguralom és az egyéb emberi jogok állapotát. A munkajogi viktimizálódás minőségi és mennyiségi mutatói nemcsak a munkaügyi jogszerűség hiátusaira világítanak rá, de az igazság objektivizált valóságára is. A hátrányok számosak és sokfélék lehetnek, azonban nem mindegy, mely érdekeket és milyen súllyal érintenek. Egy-egy állam külső megítélése nagymértékben függ a munkaügy országos és lokális helyzetétől, valamint attól, hogy mekkora nagyságrendben menekülnek a viktimizálódott társadalmi csoportok. Az sem elhanyagolható szempont, hogy politikai vagy gazdasági elnyomás kényszeríti az álláskeresőket külföldre, hiszen míg a politikai menekülteknek asylumot szokás nyújtani, a szegénység üldözötteit legtöbbször visszafordítják kiindulási országukba. Pedig mindkét esetben áldozatokról van szó.

Lapszám: 
2010/1