A változatos pályafutás értelmezése és kritikája. Meddig hajlik az egyén?

 A változatos pályafutás értelmezése és kritikája. Meddig hajlik az egyén?

A protean career, mint fogalom Douglas T. Hall munkásságának központi eleme, amelynek pontos jelentésén a hetvenes évek közepétől kezdődően dolgozik a szerző. Olyan új fogalom megalkotásán fáradozik, amely elszakítja a karrier forgalmát a szervezeti pályafutástól és annak kereteit az olajsokkok után kibontakozó új munkaerőpiac jellegzetességeihez köti. Gondolkodásával nincsen egyedül; az „alkalmazotti lét” megváltozásának pályatanácsadás felől közelítő leírására számos kísérlet született az elmúlt évtizedekben. Valóban mindennek mértéke és egyedüli felelőse az egyén lenne? Ezt a kérdéskört tekinti át a cikk  röviden. 

Részletek:

Hall értelmezésében a protean career (magyarul kb. változatos pályafutás) elszakad a munkaszervezettől és a karriert olyan tevékenységnek tekinti, amelyet az egyén irányít. Ennek a karrierútnak a tartalmát az egyén képzési tapasztalatai (ide értve a folyamatos tanulás minden formáját), eltérő munkahelyeken szerzett munkatapasztalatai és az egyes szervezeti kultúrákban szerzett saját tapasztalatai formálják. A változatos pályafutású egyének karrier-integritását saját döntései és saját ambícióinak kielégítése jelenti, nem csupán a munkahely adta előmeneteli lehetőségek kihasználása. Az életpálya sikeressége belső tényezőkön múlik és kevéssé külső értékeléseken.

Az elmúlt időszakban a változatos pályafutás fogalma mellett teret nyert a határvonalak nélküli karrier (boundaryless career – Arthur, M. B. és Rousseau, D. M. definiálta először ). A termelő szervezeti keretek a) a globalizáció (globális és vállalati out- és insourcing), b) a „tudásmunkás” munkaerő arányszámának növekedésével a munkapiacon feloldódnak. A klasszikus (ipar)vállalat/szervezet esetében látható határokat adó kategóriák (alkalmazott vs. vállalkozói megvalósító) elmosódnak (határvonalak nélkülivé válik a munkamegosztás).

Ma már hozzátehetünk egy c) pontot is, amely a „munkát (is) szállító közeg”, a telekommunikáció forradalmával írható le. E változás már messze nem csak az „értelmiségi” munkaköröket érte el. A magyar munkajogban korábban is megvolt a helye ennek a fajta munkavégzésnek (bedolgozó), csak szerepe limitált maradt. A bedolgozó olyan önállóan tevékenykedő munkaerő, akinek a tevékenységét minőségi/ mennyiségi mutatókkal határozzák meg, azonban tevékenysége helyileg nem kötött. Ezen lényeges különbség számos munkaszervezési, ellenőrzési és munkavédelmi kérdést vet fel. 

...

A változatos, határokat nem ismerő karrier fogalmak felfutása ugyanakkor a másik oldalról tehermentesíti a munkaadót és az államot is, mintegy az egyénre terhelve a saját pályafutásával járó legtöbb felelősséget, döntést és a döntések kockázatát (pl. anyagi, egészségügyi, pszichés, fizikai, stb.) Mindez a karrier roppant népszerű értelmezési kerete is lehet egy olyan Európában, ahol a népesség öregszik, az eltartó/eltartotti arányok romokban hevernek, a munkaszervezetek laposodnak és az egészségügyi-, nyugdíjrendszerekre hosszú távon tarthatatlanul erős nyomás nehezedik. Számos európai gazdaságban nincsen elegendő munkamennyiség.

Frappánsan könnyű lehet tehát az egyén aktivitását túlhangsúlyozó elméleteket kiválasztanunk (vö. workfare state). A karrier/pályafutás birtoklásának (career owner) azonban külső, földrajzi-szociológiai és gazdasági meghatározói is vannak. Nem érdektelen például, hogy az egyén milyen oktatási kínálatból választhat, vagy hogyan működik az esélyek kiegyenlítése. Szintén kritikáját képezheti a fent vázolt elméleteknek az egyén, a „karrierépítő” származási mikrokörnyezete, családi lehetőségei, amelyek messze túlmutatnak az egyén egyetemleges felelősségén életpálya-építésének minden szakaszában. 

 

Lapszám: 
2014/3