Szűts Zoltán: Online – Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei (recenzió)

 

Online - rövid frappáns, sokatmondó cím! Az alcím azért ennél jóval összetettebb: az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei. Mindez offline, nyomtatott formában, masszív keménykötésben, közel fél ezer oldalon, 961 hagyományos lábjegyzettel, számos esetben elektronikus hivatkozásokkal ellátva. Olyan címlappal, melynek fotója egy stabil acélszerkezetet (lehet akár egy híd, vagy egy kupola) ábrázol - érzékeltetve a rendszerek lényeges strukturális összefüggéseinek fontosságát. Egy sokjelentésű „acélháló”-t, ami stabilitásán túl egy kicsit a változatlanságot is érzékelteti egy olyan térben, melyben minden folyamatosan változik.

Manapság két könyvtípus tekinthető népszerűnek: jelentős terjedelmű közvetlen-közvetett életrajzok (Churchill-től Kissinger: Diplomácia című önéletrajzán át Michell Obama-ig), amikor a művek komoly terjedelmük által is hosszú időre kínálnak olvasnivalót, sajátos képet adva az adott korról és személyiségről. A másik a rövid elbeszélések, novellák, elfogadva ezek lektűr jellegét, kikapcsolódást kínálva a rohanó hétköznapok estére különösen zúgó világából. Az Online, terjedelmét tekintve a mai kor, a legutóbbi negyedszázad egyik lényeges jelenségtörténetével foglalkozik, jellegét műfaját tekintve az előzőekben említettektől eltér, leginkább arra alkalmas, hogy bizonyos összefüggések, asszociációs címekhez kapcsolt gondolatok sokszor wiki-szerű leírásával, máskor és ez jóval érdekesebb lehet, esszéisztikus reflexiókkal, feldolgozásokkal, a szerző véleményének ismertetésével az olvasó számára izgalmas szellemi impulzusokat jelent.

Paradox ugyanakkor a helyzet, ahogy erre reagál az örvendetesen bővülő szakmai és részben bulvár nyilvánosság, mely a könyv ismertetését az utóbbi hónapokban intenzíven felvállalta, érzékenyen rávilágítva: az online-offline megjelenés és kommunikáció sajátosságainak valós és az adott időszakra a 2010-es évek közepére jellemző felfogásukra és tendenciákra jó érzékkel hívja fel a figyelmet. A könyv, nem csupán egy fejlődéstörténeti kontinuitást mutatja be számos érdekes részlettel, referenciaértékű hivatkozással, hanem a legújabb szakmai szempontok érvényesítésével komoly dilemmákat jelentő jelenségekre is rávilágít: az álhírek természetére, az internetes kommunikáció ellentmondásos új jelenségeire, a szűken és tágan vett biztonság felhasználó és szerző számára egyaránt egyre kényesebb létére, a cyber-hadviselés ma még szinte átláthatatlan szövevényére.

Bár a szerző folyamatosan hangsúlyozza a politikamentességet, éppen azokat a politikailag érzékeny témákat, „technológiákat” és alkalmazási módokat is sorra veszi, melyek a közhangulat, közvélekedés manipulációjára is alkalmasak, esetenként még az úgynevezett demokratikus választások számára is komoly kihívást jelentenek. Érdekes módon a sajtó által leginkább érzékenyen kezelt téma a némi leegyszerűsítéssel Facebook-frásznak tekinthető jelenség, az a növekvő bizalmatlanság, amellyel a közösségi média manipulációs veszélyeire tekintünk.

A ma generációja számára, különösen a fiatalok esetében, megfigyelhető a képregények, rövid mikro-tartalom jellegű közlések befogadása iránti nyitottság. Lényegesen könnyebb ez, mint a monstre, kötött szövegek olvasása és számos esetben a megértése. Nos, ez esetben az igazi kihívás az, hogy miként tudjuk a tananyagot korszerűbb formában, érdekesen a hagyományostól eltérő módon közvetíteni, úgy, hogy az aktivitási szint a tanulmányok során monoton ne csökkenjen, sőt növekedjen. Nem véletlen hogy a képi tanulás és az interaktív-kollaboratív tanítás-tanulás fontosságát felismerő kutatások ma egyre népszerűbbek. Ennek oka az, hogy az online világ „tanulási” tere nagy lehetőség az aktív fejlesztő tevékenységek számára, ezért az új kommunikációs technikák és jelenségek, melyekről az Online szól különösen fontosak számunkra is.

Talán az sem véletlen, hogy az 1995 óta már ötször átdolgozott, jelenleg már a bevezetés és indulatos viták fázisában lévő Nemzeti alaptanterv eredetien új része éppen a digitális kultúra fokozottabb integrálására tesz kísérletet. E vonatkozásban különösen értékes a könyv enciklopédikus vetülete, mely a fogalmak formálódásának történetére, valamint a lényegi elemek meghatározására törekedve ad esszenciális összegzést. Fontos ugyanakkor a kontextusba helyezés és e vonatkozásban a fejezetek önálló kisebb tematikai egységet alkotva alkalmasak a fogalmi háló tágabb szegmenseinek értelmezésére.

Az egyik lényeges fejezet a Gutenberg-galaxis és a világháló korának párhuzamaival. Elgondolkoztató párhuzamok, a múlt és a jövő együttélése, amely az oktatás jelenét különösen jellemzi, gondoljunk a tankönyv műfajának sok százéves fejlődésére, Comeniustól napjainkig.  Az új technológiák bent vannak az iskolákban, a tanulók zsebükben hordják, folyamatosan használják, számos esetben magasabb szinten, mint az intézmény által biztosított infrastruktúra. Ennek ellenére a „my media” szemléletére, megjelenésére a pedagógiai részéről hiteles és elfogadott új válasz még nem fogalmazódott meg. Képletesen erőlködik az oktatási rendszer, a pedagógia, változnak az alaptantervi és kerettantervi struktúrák, azonban a mennyiségi törekvések, a hardver-fétis, a biztonságos működés reményében egyre zártabb központosított szoftverek világa nem feltétlenül dobogtatja meg mindenki szívét, s nem garantálja az aktivitást, s különösen a helyi innovációkat.

A ma, hatalmas információfolyamatok által kiszolgált vagy éppen kiszolgáltatott emberének komoly kihívás, hogy bármennyire motivált, érdeklődő és szorgalmas is, ha nincs segítség a rendszerezéshez, könnyen lehet, hogy az egyén csupán mozaikos tudással rendelkezik. Műveltsége, legyen az akár a szakmai műveltség is, nem válik koherens egésszé. Mindennapi kifejezéssel: érdekes sztorikat tud, de a történet egészének lényegét nem érti meg. Az Online címben és tartalomban hajazva a konvencionális formákra, képletesen ablakot nyit arra a világra, amelyben már „barangolni” kell, melyben a rész és az egész viszonya is komoly koncepcionális kihívás, melyhez az olvasottak, a mindennapi billentyű és érintőképernyő használat által sokat segíthetnek: inspirálnak és figyelmeztetnek, lehetőségekre és veszélyekre egyaránt.

BENEDEK ANDRÁS

(Szűts Zoltán: Online – Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei,  Wolters Kluwer, Budapest, 2018, 478 o.)