Spiritualitás az üzleti vállalkozásokban

2019. április

Elgondolkodtató és figyelemfelkeltő írást közöl a Magyar tudomány 2019. áprilisi száma „A spiritualitás szerepe az üzleti vállalkozásokban és a közösségi gazdaságban” címmel. Szerzői:  Kovács Gábor, Ócsai András és Veress Tamás.

Első ránézésre olvasóként magam is a spiritualitás klasszikus jelentésére gondoltam, ami az általánosan elfogadott meghatározás szerint: „A spiritualitás összefoglaló kategórianév. Olyan világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve.” (Wikipedia)

Szellemisége, gondolati vonalvezetése, sőt esetenként lelkisége a hagyományos üzleti vállalkozásoknak talán mondhatjuk, hogy mindig is volt. Arra is számos példát lehet találni, hogy ismert, nagy üzleti birodalmakban az alapítók által kialakított, meghonosított szellemiség, ma talán úgy mondanánk, hogy az üzlet modell szellemi háttere, generációkon át hatott egy cég tevékenységére. Megemlíthetjük példaként a Ford műveket, ahol apáról fiúra szállt az üzleti filozófia. Ismert volt a svéd példa is, ahol a termeléshez és a termékekhez évtizedekig hozzá kapcsolódott a precizitás, megbízhatóság és tartósság szellemisége, vagyis spiritualitása.

Ebben a tanulmányban azonban másról és többről van szó. Mindenekelőtt megjelenik a „gazdaság jéghegy modellje” kifejezés, ami a szerzők megállapítása szerint egyaránt jellemzi az üzleti vállalkozásokat és a közösségi gazdaságot. Az elemzés fő mondanivalójának későbbi megértéséhez idézzük a szerzők által megadott definíciót:

„A gazdaság „jéghegy” modellje a gazdasági rendszer felépítését írja le. A jéghegy víz feletti része a közgazdaságtan (economics), valamint az üzleti és menedzsmenttudományok (business and management sciences) vizsgálatának fő területe, melyek az üzleti vállalkozások (business enterprise) és az állami intézményrendszer (public economics) tevékenységeivel foglalkoznak.”

Ennek a meghatározásnak mentén vizsgálják a szerzők az üzleti vállalkozásokat és annak a filozófiai jellegű állításnak a jelenlétét, hatását, hogy a spiritualitás hogyan hat az üzlet gyakorlatra. Mint írják, a spiritualitás a tudományos diskurzusban a 2000-es évek elején megjelent fogalom, aminek hatása volt a vállalati irányítási rendszerekre és az üzleti gyakorlatra egyaránt.

Ezen a ponton élénkül meg igazán az olvasó érdeklődése, hiszen a Titanic szomorú katasztrófája óta közkeletű tudás, hogy a jéghegy csúcsa csak jelzés, a szemnek messziről csodálatos látvány, de egyúttal jelzi, hogy a valós hatást, akár rombolást kifejtő része a víz, a felszín alatt van. A szerzők leszögezik, hogy tanulmányuk kizárólag az üzleti vállalkozásokkal foglalkozik, az állami intézményrendszer tevékenységeit nem vizsgálja, vagyis vizsgálódásuk a víz alatti óriási tömegre irányul.

Tömören összefoglalják, hogy egy vállalkozás milyen gondolatok, üzleti tervek és célok (szükségletek kielégítése, szervező készség, találékonyság) alapján működik, előre bocsátva, hogy „a vállalkozás fogalmainak meghatározására nincs egységes definíció”. Így érkezünk el egy kritikus ponthoz, amikor megjelenik, hogy az üzleti vállalkozás olyan emberi tevékenység, amelynek alapvető célja, létének értelme a fogyasztói igények kielégítése nyereség elérésével.  Tehát az üzleti vállalkozás egyik lételeme a profitmotívum. Ezt a piacgazdaság működésének alapfeltételére gondolva a magunk szempontjából úgy is mondhatnánk, hogy profitkényszer. Feltesszük magunknak a kérdést: vajon milyen viszony lehet a nyereség elérése, mint alapvető cél és a spiritualitás között. Kényszerű együttélés? Taszítják, vagy éppen ellenkezőleg támogatják egymást? A tanulmány válaszai színesek, elgondolkodtatók, illetve tovább gondolásra érdemesek.

Amint írják, a profitmotívum nem lehet egyedüli vállalkozási irányelv, mert nem ad iránymutatást arra nézve, hogy milyen társadalmi igényeket és hogyan lehet a legjobban kielégíteni. Ehhez kell megérteni a „jéghegy” modellt, ahol megjelenik a víz alatti rész, ahol választási lehetőségek, vállalkozási és jövedelemszerzési formák tömege található. Ez utóbbiakhoz sorolják a közösségi gazdaságot is.

Ideje tehát a közelebbről bemutatni, hogyan határozza meg a tanulmány a spiritualitást és annak szerepét:

„A spiritualitás belső szabályozóként az üzleti vállalkozásokban az őszinte etikus viselkedés és az innovatív etikai ideák forrása. A spirituális értékek iránti elköteleződés hozzájárul a gazdasági tevékenységek körültekintőbb, a tevékenységek érintettjeinek érdekeit figyelembe vevő folyamatok létrehozásához és megvalósításához.”

Ebben a két mondatban több összekapcsolható, vagy egymást erősítő magatartás, viselkedési norma, érték kerül meghatározásra. Elvben mindegyik elfogadható és támogatható, kérdés talán, hogy ezeket az üzleti gyakorlatban, a piaci verseny, a gyorsan változó fogyasztói igények kőkemény világában hogyan lehet érvényesíteni. Első feltétel, hogy a belső szabályozást, a vállalkozáson belül a munkatársakkal szemben támasztott és elvárt követelményeket kidolgozzák, alapvetőnek tekintve, hogy a vállalkozásra vonatkozó törvényeket, jogszabályokat, betartják. Ha és amennyiben ez teljesül következik a második tétel, miszerint a spiritualitás az etikus viselkedés és az innovatív etikai normák forrása.

A tanulmány itt, a spiritualitást övező elemeket vizsgálva ismét egy izgalmas útra invitálja az olvasót, az üzleti etika világába ad bepillantást. Mivel a spiritualitás számára nem született tartalmilag egységes és általánosan elfogadott definíció, a szerzőknek meg kellett állapítani, hogy egy változatos, szubjektív jelenséggel van dolgunk. Ezek között megemlítik az élet forrásával és alapjával való kapcsolatba lépést, a minden élőlénnyel való mély összekapcsoltságot és együttérzést, az ember valódi énjével való azonosulását, valamint a harmónia megteremtésére irányuló törekvést.

E ponton úgy érezhetjük, hogy talán eltávolodtunk a piaci valóságtól, a nyereséges tevékenység követelményétől. Rájövünk azonban, hogy mégsem. Hiszen egy sikeres vállalkozás elfogadottságát, a vele szemben felépíthető üzleti bizalmat erősíti az etikus üzleti magatartás, ha pedig a bizalom erősödik, nő a forgalom, nő a bevétel és nő a profit.

A „Spiritualitás a gazdaságban” című fejezetben a szerzők erre a kérdésünkre is választ adnak, mondván, hogy az üzleti vállalkozás definíciója magába foglalja a közjó előmozdítását is és „ebben a megközelítésben szerepet kap az üzleti etika is, amely az üzleti és menedzsmenttudományok részeként az 1970-es években alakult ki.” A vállalatok pedig belátták, hogy tevékenységük sikerességét növeli, ha kidolgozzák és írásba foglalják saját vállalkozásuk etikai kódexét.

Ezzel összefüggésben a szerzők utalnak ismert vállalati botrányokra, vagy éppen a 2008-as globális pénzügyi és bankválságra, „amelyek megdöntötték az üzleti etikába, mint vállalti önszabályozásba vetett hitet”. Kialakult egy etikai deficit és szükségessé vált a spiritualitás új típusú megközelítése.

Az olvasó itt hajlamos gondolatban vitatkozni a szerzőkkel, mert például, ha csak a bankokra gondolunk, ott a tevékenységnek sem az önszabályozás, sem az etika nem lehet elsődleges működési és ellenőrzési eszköze. Elsődleges a törvények, szabályozási és felügyeleti előírások, normák betartása.

Az etika a bizalmi ügyfélkapcsolatokra épülő banki tevékenység fontos rész eleme. Az etika szó görög eredetű, eredeti jelentése az „éthos”, amely szokást, hagyományt, viselkedési formát jelent. Az etika szinonimájaként gyakran használják az erkölcs, morál szót, amely a latin „mores”- ból ered. Ennek jelentése viszont helyes cselekedet, kifogástalan magatartás. Az etika és az erkölcs belső emberi értékrendet takar, ami segít eligazodni a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, igazságosság és igazságtalanság kérdéseiben. Ezért gyakran mondják, hogy az etika egy olyan kifejezés, amely kimondott vagy kimondatlan, tudat alatt is létező erkölcsi normáinkat takarja, amelyek helyzetmegítélésünk, cselekvésünk és döntéseink mögött állandóan meghúzódnak.

Banki környezetben úgy is fogalmaznak, hogy ahol véget ér a törvény, ott kezdődik a tisztesség, vagyis az összes szabály betartása mellett szükséges a banki szakemberek belső etikai értékrendjére, integritására. Mindezt kiegészítik a pénzintézetek etikai kódexei.

A tanulmányból is azt látjuk, amire helyesen mutatnak rá, hogy válsághelyzetben hiába van belső etikai értékrend, már nem működik, vagy nem elégséges maga a törvényi szabályozás. Gazdaságtörténeti tapasztalat, hogy az etikai kérdések iránti érdeklődés éppen válságok után erősödik fel, amikor a bizalom és a nyereséges működés helyreállítása a vállalkozás létének érdeke.  Nem véletlen. hogy a legutóbbi válság után vált divatossá a társadalmi vállalati felelősség vállalás (CSR), a cégek éves jelentésében szinte kötelezően megjelent egy CSR fejezet. A működési helyzet normalizálódását követően elhalványult és háttérbe szorult az önértékelésnek ez az eszköze.

Amennyiben a gazdaság visszatér a normális üzemmódba, mindenképpen érvénybe tud lépni a tanulmány által bemutatott spiritualitás.

„A spiritualitás célja nem az anyagi gazdagság, hanem a belső, emberi fejlődés megvalósítása. Ebből fakad, hogy a spirituális megközelítés az üzleti tevékenységek értelmét nem a profitmaximalizálásban, hanem a részt vevő személyek önmegvalósításának elősegítésében látja. A spiritualitás biztosíthatja az üzleti életben az etikus viselkedés belső motivációját, és őszinte etikai elköteleződést eredményez, mivel mélyről jövő értékeket közvetít az üzleti vállalkozások számára.”

Valóban így van, mert az etikus viselkedés, az innovatív etikai ideák, a spirituális értékek iránti elköteleződés nem lehet és nincs is ellentétben a vállalkozás nyereséges profitot termelő követelményével. Sőt a bizalom és megbízhatóság építő elemeként erősíti is a nyereség elérési képességet.

Az előbb leírtak kitűnő összefüggéseket feltárva jelennek meg a tanulmánynak abban a fejeztében, amely a spiritualitást a közösségi gazdaságban vizsgálja.

Az utolsó fejezet címe: „A spiritualitás működése az üzleti vállalkozásokban”, ahol a szerzők egy nemzetközi és egy hazai vállalkozás esetében vizsgálják a spiritualitás megjelenését vagy jelenlétét.

A külföldi példa egy kaliforniai vállalkozás, amelynek célja, működése elkötelezett a természet védelme szeretete mellett, óvják a természeti környezetet és elkötelezettek, hogy minden létezővel legyen mély kapcsolatuk, összefonódásuk és együttérzésük. A harmónia megteremtésére irányuló törekvésük pedig egyértelműen a spiritualitás elvére támaszkodik. Az olvasó ennek a vállalkozásnak a filozófiáját készséggel befogadja és azonosítja a tanulmány kutatásának tárgyával.

A tanulmány magyar szempontból is egyik legérdekesebb része, a spiritualitás példájaként bemutatott Pannonhalmi Főapátság pincészete és borászata. Ezt a vállalkozási példát nem is lehetett volna másképpen felvezetni, mint méltatni egy több mint ezer éves szerzetesi közösség tevékenységét, érdemeit. Ez az apátság a világörökség része és nem csupán a Pannon-táj szépsége, vagy az épületek történelmi jelképe miatt. Csodálatos szellemi és lelki értékeket képvisel, nevelő, oktató, közösséget formáló tevékenysége példamutató. Szent Benedek tanításának és Szent Márton példájának több évszázadon át történő követése pedig egyértelműen a spiritualitás eszméjének jelenlétét igazolja.

Itt azonban egy üzleti alapon működő vállalkozásról beszélünk. Mondhatnánk, hogy a Főapátság, mint az egyik fő alapító be tudja vinni vállalkozásába az általa képviselt eszmei értékeket, így a spirituális gazdálkodást is.  Egy másik megközelítés lehet, amit Hamvas Béla a bor filozófiájával kapcsolatban írt: „Minden borban kis angyal lakik, aki, ha a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlan sok kis tündér és angyal közé kerül.”

Ez a két feltétel önmagában igazolhatná a tanulmány alábbi megállapítását:

„A gazdasági vállalkozásként működő pincészet elsődleges célja nem az öncélú profittermelés, hanem a főapátságnak és szociális-kulturális intézményeinek a fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges javak megteremtése. A pincészet gazdálkodása konzisztens az evangéliumi alapértékekkel.”

A 2002-ben a borászatkényszerűen hosszú szünet után történő újra indítása azonban gondosan előkészített és a nyereségesség elérését biztosító üzleti tervek alapján történt. Szükség volt erre azért is, mert történelmünk viharos fordulatai során korábban is megtörtént, hogy az apátság működését „átmenetileg” fel kellett függeszteni. Sajnos volt tehát tapasztalat, hogyan lehet az ősi értékeket megtartva és megőrizve újat alkotni. A nyereségesség elérése tehát szükségszerű volt, már csak azért is, hogy az ott dolgozóknak megadja azt a sikerélményt, hogy nem csak szép bort készítenek, hanem tevékenységük mérhetően eredményes is. Így szolgálva a tanulmányban is fontos feltételként említett belső együttműködés ethoszát.

A Pannonhalmi Főapátság Borászatának a kutatás témájához nagyon jól választott példája igazolja azt a megállapítást is, miszerint „A spiritualitás hozadéka, hogy a szervezet nem térül el eredeti értékeitől, hitvallásától.” Ennek biztosításához pedig a tanulmány alkalmaz egy kulcsszót, ami a „függetlenség”. A Pannonhalmi Főapátság nagy értékű lelki, szellemi és kulturális tevékenységét csak akkor tudja fenntartható módon folytatni, ha minden tekintetben, így anyagilag is független. Így válhat valósággá Pannonhalmán a spirituális vállalkozás és a nyereséges gazdálkodás követelményének összhangja.

 (Kovács Gábor – Ócsai András – Veress Tamás: A spiritualitás szerepe az üzleti vállalkozásokban és a közösségi gazdaságban. Magyar Tudomány 2019. 4. szám, 521-531. old.)