Pali, ez sok volt, mégis nagyon kevés

 
Cikkünk tisztelgés a 2010. július 26-án elhunyt dr. Bóday Pál barátunk, kollégánk, az OHE alapítója és ügyvezető elnöke előtt.
 
 PALI, EZ SOK VOLT, MÉGIS KEVÉS

Bóday Pál kollégánk, barátunk utolsó nyilvános szereplése rövid, de nagyon impulzív előadása volt az Országos Humánpolitikai Egyesület idei, immár 20. konferenciájának záró plenáris ülésén Balatonalmádiban, amelyet honlapunkon korábban megjelentettünk.

A prezentációban a jubileum alkalmából részben túllépve az aktuális konferencia értékelésén, mérlegre tette az OHE két évtizedes tevékenységét is, röviden felidézte a kezdeteket, az 1990-es esztendőt, amikor az egyesület sikertörténete elindult.

Ezért a sikerért a legtöbbet kétségtelenül ő tette. Az 1970-es évek közepén a Munkaügyi Minisztérium Kutatóintézetében kezdte pályafutását, majd hamarosan a szintén e tárcához tartozó Országos Vezetőképző Központban folytatta. Itt már megismerkedett az akkor még negatív felhangokkal kísért személyzeti munka elméletével és gyakorlatával.

Mentorával, Nemes Ferenccel együtt meggyőződéssel vallotta, hogy e szakmában előbb-utóbb nem a politikai elemnek, hanem a szakmaiságnak kell dominálnia, és integrálva a munkaerő- és bérgazdálkodási tevékenységet, nálunk is ki kell alakulnia az egységes – mai szóhasználattal – emberierőforrás-gazdálkodásnak.

Szerencsés módon a történelmi körülmények hamarosan megfelelő háttérrel szolgáltak ehhez. A rendszerváltás már „teljes fegyverzetben” találta, és igazi pionírként 1990-ben megalakította az Országos Humánpolitikai Egyesület. Az egyesület konferenciái, továbbképzései, szakfolyóiratai és nem utolsósorban közösségformáló szerepe révén kétségtelenül motorja lett a HR tevékenység korszerű módszerei hazai alkalmazásának, az ezzel foglalkozó szakembergárda kialakításának, ismeretei bővítésének.

A gazdasági élet szereplői közül keveseknek adatik meg, hogy olyan életművet hozzanak létre, amely hosszú évtizedekre nyomot hagy egy szakmában és ezen keresztül az egész gazdaságban. Palinak ez megadatott.

Munkában, szakmában nem ismert tréfát, végtelenül keményen, igényesen dolgozott, alaptermészetéből adódóan azonban igazi társasági ember is volt. Ezzel a mentalitással emelte ki az egyesületet más hasonló szerveződések közül, és tette igazán eredményessé.

Almádiban szellemes és hatásos előadásával el tudta feledni és a hallgatósággal feledtetni, hogy egy súlyosan beteg ember áll a pódiumon. Záró mondatával pedig már a következő évi konferenciára hívta a hallgatóságot.

A szokásosnál hosszabb és melegebb taps nemcsak a kitűnő szónoki teljesítménynek szólt, nemcsak megköszönte a jól sikerült konferenciát és elismerte az elmúlt 20 év munkáját, hanem megpróbált biztatást, erőt adni ahhoz, hogy ez a találkozás egy év múlva valóban létrejöjjön.

De az égiek ezt már neki nem engedték.

Utolsó beszédét szellemesen a sok vagy kevés ellentétére építette fel. Emlékezzünk ugyanígy:

Pali, ha számot vetünk életműveddel, elismerően megállapíthatjuk, hogy amit létrehoztál, megalkottál, az igazán sok volt. De ha elárvult családodat, megdöbbent és tanácstalan  barátaidat, kollégáidat látjuk, akkor kimondhatjuk, hogy amennyi neked a földi létből megadatott, amennyi időt együtt tölthettünk, az bizony nagyon-nagyon kevés volt.

Nyugodj békében! Emléked megőrizzük.

Lapszám: 
2010/4