Nőnapról nemcsak nőknek - nagyon szubjektíven

2021 / március

Nem igazán értettem, amikor a nőnapi ünnepségek elmaradtak, s ha voltak, nem volt virág. Konferenciák voltak a bérről, az esélyegyenlőségről, a munkahelyi zaklatásról, ami persze helyes. Hiszen több mint száz év telt el, és a nőmunkások, ma munkavállalók követelései nem igen teljesültek. Nézzük meg hogy is kezdődött, egy kis emlékezés nem árt.

1857. március 8-án textilipari nőmunkások ezrei tüntettek New York utcáin emberibb munkafeltételekért, magasabb fizetésért.

1889. július 14-én a II. Internacionálé alakuló ülésén fogadták el a nők jogát a munkához, az anyák és gyermekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot február utolsó vasárnapján.

Magyarországon is felerősödtek a különböző nőmozgalmak, kiemelten a gyáripar területén dolgozók körében, azt jelezve, hogy a nők saját sorsukon önállóan kívántak változtatni. 1902-ben megalakult a Budapesti Munkásnők Asztaltársasága, s tagjaikból létrejött az Országos Nőszervező Bizottság, melyből 1903-ban néhány sikertelen próbálkozás után megalakult a Magyarországi Munkásnők Egylete.  1905-től a Munkásnő című lap előfizetésével szervezkedtek országosan a nők. A lap feladatának tekintette, hogy írásaiban küzdjön  az  "egyenlő munkáért egyenlő bért" megvalósításáért,  a nők politikai jogainak, a szavazási jognak elismertetéséért.   1913-as nőkongresszus már az első napon határozatot fogadott el a nők éjjeli munkájának s általában a veszélyes munkák eltiltásáról, a 8 órai munkaidő és a szabad szombat délután, a szülő nők számára 8 heti „gyermekágyi munkaszünet” és anyagi biztosítás követeléséről, s fölvetik a gyermekvédelem szükségességét.  Úgy tartjuk, hogy 1913-ban tartottak először Nőnapot Magyarországon.

Jó volna megemlékezni azokról a névtelen ezrekről, akik az évszázad során harcoltak a nők jogaiért, életüket is adták eszméikért. De itt és most erre nincs lehetőségünk.

Az biztos, hogy a törvények mind azt rögzítik, amiért eleink küzdöttek. A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapvető értéke. Az egyenlő munkáért egyenlő díjazás elve a Római Szerződés részévé vált 1957-ben.

2007 óta február 22-e hivatalosan a "pay gap", azaz a "nők bérhátrányának" a napja az EU-ban.  2011-ben első alkalommal március 5-én került megrendezésre az egyenlő díjazás európai napja, amely a nemek közötti uniós bérszakadékra hívja fel a figyelmet.

„Az egyenlő díjazás európai napja emlékeztet minket arra, hogy milyen sokat kell még tennünk a bérszakadék felszámolása érdekében. A tagállamokkal és a szociális partnerekkel együttműködve arra törekszünk, hogy jelentős mértékben csökkentsük a nemek közötti kereseti különbségeket, hogy egyszer majd ne legyen többé szükség arra, hogy az egyenlő díjazás európai napjával hívjuk fel a figyelmet a nők és a férfiak fizetése közötti eltérésre.”

A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2020évi mutatója szerint 2019-ben mindössze öt tagállamban sikerült elérni a nemek közötti egyensúlyt az európai regionális közgyűlésekben. Húsz tagállamban a regionális közgyűlések tagjainak egyharmadát nők tették ki, míg ennél is aggasztóbb, hogy ezek a közgyűlések három tagállamban 80 %-ban férfiak voltak. 2017 és 2019 között helyi/települési szinten alig történt előrelépés  0,5 százalékpont.

2021. március 8-án „A nők politikai szerepvállalásának növelése” címmel egynapos online konferencia foglalkozik a nők helyi, regionális és európai politikában való részvételének kérdésével. A Régiók Európai Bizottsága (RB) tagjai, európai parlamenti képviselők és az RB fiatal választott politikusainak programjában résztvevők a 2021. évi nemzetközi nőnapon gyűlnek össze, hogy rávilágítsanak arra, hogy sürgősen kezelni kell azt a demokratikus deficitet, amelyet a nők alulreprezentáltsága jelent ezen a területen.

A Nemzetközi Nőnap sokszínű, nem kiragadható egyik vagy másik, külön-külön is fontos téma.  Az ünnepben benne a múlt, nemcsak szép emlékként, hanem napi feladatként.

 És végül… Ha valaki arra vetemedne, hogy a magvas gondolatok mellett  családja, munkatársai nőtagjainak visz egy szál virágot, higgyék el még trendi marad, és örülünk neki.