Munkaerő-piaci képességek és tanulási eredmények
Valaha közös platformra kerülhetnek?
A legutóbbi nagy világgazdasági válság időszakában (2008) az Európai Unió munkaerőpiacát is komoly sokk érte, amely újabb szakpolitikai eszközök kereséséhez vezetett. A munkaerőpiac transzparenciáját, az információs asszimetriát (Vincze, 2010) igyekszik enyhíteni az ESCO (teljes nevén Képességek/kompetenciák képesítések és foglalkozások európai osztályozása), amelynek fejlesztése közel egy évtizede zajlik és még közel sem ért véget. Reális cél lehet az EU-ban elérhető összes képesítési kimenetet munkakörök képesség tartalmával összekötni? Vagy a Bizottság egy újabb gigantikus, de az európai munkaerőnek csak töredékét érintő kísérletével van dolgunk?
Az ESCO
Az ESCO fejlesztése 2010-ben indult, 2013-ban sikerült az első demó verziót és 2017 nyarán az első éles változatot elkészíteni. Az ESCO célja, a 2013-2018 közötti fejlesztési évek után egy olyan transznacionális, a kompetenciák szintjéig lemenő, foglalkozási keretrendszer kialakítása, amely jobban támogatja a munkaerő-forgalmat. Az eredeti cél mellé, talán a párhuzamos fejlesztések miatt is, bekerült az EKKR, az Európai/Nemzeti Képesítési Keretrendszerek és az ESCO összekapcsolásának az igénye is, amely a foglalkozásokat a képesítésekkel építi össze. A teljes ESCO rendszer 1.0 verziója 2017 közepe óta érhető el. Jelenleg három pillérben
3000 foglalkozás kerül bemutatásra. Ebből is látszik, hogy az ISCO-nál (Foglalkozások Nemzetközi Standard Leírása) jóval részletesebb bontásról van szó! 13,500 ismeret, képesség és kompetencia került feldolgozásra, 26 nyelven. Az ESCO célmátrixát már a 2010-ben tartott első ESCO konferencia meghatározta egy olyan koordinátarendszeren, ahol a rendszer/társadalom vs. egyéni igények kerültek az Y tengelyre és az oktatás vs. munkapiac az X-re.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által 1957 óta fejlesztett ISCO, és a magyar KSH által karbantartott FEOR (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) a munkaügyi statisztikusok terméke, a célja a munkaerő statisztikai célú számbavétele. Alapproblémája a munkaközvetítés szemszögéből jól és régóta ismert, hiszen nem lehet optimálisan alkalmazni egy statisztikai számbavételre kialakított nomenklatúrát munkaközvetítési céllal. Az ISCO és annak nemzeti változatai sohasem lesznek képesek a munkaerőpiacok sokszínűségét teljes körűen leírni, amennyiben az egyes foglalkozások alatt megbújó munkakörök akár vállalatonként más és más képesség tartalmakkal tölthetőek fel. Ezek a munkakörök ráadásul állandó mozgásban vannak, a technológiai fejlődés, az ipar 4.0 vagy a gazdasági lejtmenetek és boomok folyamatosan átírják a tartalmukat. Elég például a magyar gazdaságban is tízezreket foglalkoztató korábbi call centerek átalakulására utalnunk, ahol a klasszikus telefonos ügyintézői feladatokat a komplett vállalati back-office feladatok globális kiszervezése váltja fel. Olyan mozgó célpontra céloz tehát, aki az egyes munkakörök tartalmát szeretné megfogni, amelyet csak folyamatában érdemes vizsgálni. Régen rájöttek erre a kihívásra például a francia adminisztrációban, ahol évtizedek óta folyik egy ilyen dinamikus katalógus, a ROME (Répertoire Opérationnel des Métiers et des Emplois) karbantartása és fejlesztése.
Az ESCO kompetencia pillére (munkapiac) tehát annyira vállalkozott 10 évvel ezelőtt, hogy az európai munkaerőpiacokon elérhető munkaköröket, és nem csak foglalkozásokat, leírja. Ez önmagában egy hatalmas munka volt, amelyben rengetek vállalatot, szakszervezetet, munkaadói tömörülést, azaz a társadalmi partnerek széles körét kellett bevonni. Az első kész eredmény 2017 óta érhetőek el az ESCO honlapján. De éles tesztet még egyetlen országban sem folytattak ezzel a nomenklatúrával. Pedig az „EU munkaerőpiaca”, ahol a munkaerő nagy része lokális piacokon talál munkát, nem írható le egyetlen nomenklatúra mentén. Más lesz a munkaköri feladatleírása a francia és más a lengyel kamionsofőrnek. Tehát a tesztelés egyben további adaptációt, fejlesztést is jelent. Ennek erőforrásigényeit még meg kell határozni.
Miközben az ESCO képesség pillére nagyjából tesztelésre kész a Bizottság újabb célokat adott hozzá az ESCO célmátrixához (ESCO képzési pillér), amennyiben az Európai Képesítési Keretrendszerben szereplő egyes tagállami képesítések tanulási kimeneteit igyekszik majd hozzárendelni a munkakörökhöz/ foglalkozásokhoz. Ezek az eszközök összességében a formálódó európai képességpolitika eszközeinek tekinthetőek. Retorikai kérdés, hogy az Europass-portfolió létezése mellett, amelynek része a bizonyítvány kiegészítő is, mi a létjogosultsága az ESCO NKKR pillérjének. Az ESCO NKKR pillér mögött lényegében az USA oktatási credential rendszere áll, amelynek annyi a lényege, hogy egy a képzőktől független szervezet igazolja, hogy az adott képzés létező és releváns, de ez nem jelent akkreditációt. Itt érdemes a magyar nyelvű olvasónak felkapnia a fejét, hiszen a képességpolitika, az EU, ENSZ, OECD vagy a WB olvasatában foglalkoztatáspolitikát is jelent, legalább is annak a képessé tétellel (empowerment), munkaerő-forgalommal, munkaügyi szolgálat működtetéssel foglalkozó elemeit is lefedi.
Az ESCO tesztelésétől, a foglalkozási és a képzési pillérek összekötésétől (2019-2021) a nyitott koordinációs modell jegyében annyit várhatunk el, hogy az EURES, Europass – tehát a Bizottság közvetlen kezelésében álló mobilitási eszközök- működtetéséhez kapcsolódóan készülnek megfeleltetések. A továbbiakban a Bizottság azonban csak javaslati jelleggel élhet, amennyiben a tagállam megtartja a saját nomenklatúráit is az ESCO páneurópai jellegű kötelező használata mellett, akkor csak a saját nemzeti adminisztráció tevékenységét nehezíti meg viszonylag csekély eredményekért cserébe.