2021 / május
1886. május elsején 350 ezer munkás lépett sztrájkba az Amerikai Munkásszövetség buzdítására a nyolcórás munkanapért. A munkások akcióját nem nézte a hatalom jó szemmel. Millwaukee-ban a kivezényelt rendőrség a tömegbe lőtt, s a sortűznek kilenc halálos áldozata volt. A legviharosabb összecsapásra Chicagóban került sor.
A nyolcórás munkaidőért való küzdelem ezzel azonban nem ért véget. Még hosszú évek harca következett úgy az európai, mint az amerikai kontinensen. többször megfogalmazódott a nemzetközi akció szervezése is. 1889 -ben a II. Internacionálé alakuló kongresszusán született meg a határozat május elsejéről: „Nagy nemzetközi tüntetést kell szervezni egy időpontban, oly módon, hogy a munkások egyidejüleg valamennyi országban, minden nagyvárosban terjesszék a képviseleti szervek elé azt a követelést, hogy törvényesen csökkentsék a napi munkaidőt nyolc órára, …Figyelembe véve, hogy az American Federation of Labour St.Louis-ban 1888-ban rendezett évi kongresszusán már határozatot hozott hasonló tüntetés rendezésére 1890. május elsejére, ezt a dátumot kell elfogadni a nemzetközi tüntetés időpontjaként.”
A párizsi kongresszus határozatát a Népszava 1889. augusztus 25-i számában közölte, majd a december 29-i számában a lap felhívta a munkások figyelmét: „Ne feledkezzetek meg a munkásünnepről. Tartsátok figyelemben az 1890. évi május hó első napját. Gondolkozzatok a nyolcórai munkaidő kihívása felett …Legyetek tekintettel ama előnyre, amely a munkaidő megrövidítése s különösen a nyolcórai munkaidő behozatala reátok vár… Nyolcórai munkaidő mellett a munkás nem képez többé munkaeszközt, hanem elkezd ember lenni! A győzelem megérdemli a küzdelmet! Munkások szervezkedjetek.”
A magyarországi szociáldemokraták már 1890 februárjában megkezdték az ünnepre való felkészülést. Az első megbeszélésen 14 fővárosi szakegylet képviselői jelent meg, áprilisra sorra csatlakoztak az egyes szakmák.
A Népszava 1890. március 2-án közleményt jelentetett meg május elseje megszervezéséről: ”…A fennálló szakegyletek nagy része már bejelentette testületi csatlakozását, úgyszintén több gyár munkásai is megállapodásra jutottak már. Május elseje munkásünnep lesz, a munka e napon szünetelni fog. …” A cikk tudatta az ünnep részletes programját. A gyülekezés színhelye a Kálvin tér volt. Innen készültek felvonulni a Kiskörúton, majd az Andrássy úton át a Ligetbe, az Aréna előtti szabad térre, hol „a résztvevők megállapodnak”. A rendezők gondoskodtak a felvonulók táblákkal és zászlókkal való ellátásáról. A zászlókra azt írták: ”8 órai munka, 8 órai szórakozás, 8 órai nyugalom”. A rendezők arra is ügyeltek, hogy ne legyen a tüntetésen rendzavarás. Úgy döntöttek, hogy „minden szakegylet és minden gyár testülete 10-10 résztvevő után 2 rendezőt választ, amely rendezők folyton a szárnyon haladnak és kordont képeznek”.
A kormány is felkészült az ünnepre. Gróf Szapáry belügyminiszter körlevélben adott utasítást arra, hogy akadályozzák meg a tüntetést, s csak gyűléseket engedjenek. Készenlétbe helyezték a rendőri, közigazgatási szerveket és a katonai egységeket. Mindezek ellenére Budapesten nagy tömegek vonultak fel. Az ünnepről így tudósított a Népszava: ”Az egyesületek és testületek felvonulása bámulatos rendben és csendben folyt le….Ünnepélyes, elragadó látvány volt. A felvonuló testületek zászlókkal és feliratos táblákkal foglalták el helyeiket, és részben zeneszóval sorakoztak a helyen. Nemsokára együtt volta munkások nagy sokasága. Mintegy 60000-re tehető a résztvevő munkások és munkásnők száma, és minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy e napon alig volt Európa bármely más városában annyi ember egy helyen, egy pontban együtt, mint amennyi itt volt.”
Az ünnepi gyűlésen határozatot fogadtak el, melyben követelték többek között a 8 órás munkanap bevezetését, a „hathatós munkásvédtörvényhozást”, heti 36 órás munkaszünet biztosítását. A budapesti tüntetésen több vidéki munkásszervezet képviselői is ott voltak, így az orosháziak is. Itt állapodtak meg a földmunkás egyesület megalakításáról, és annak fővárosi segítéséről. Az orosháziak ekkor felkeresték még Irányi Dániel országgyűlési képviselőt, arra kérve őt, hogy a földmunkások helyzetének javítása érdekében interveniáljon az országgyűlésben, aki ezt meg is tette.
Az ország nagyobb városaiban, ahol szakegyletek még nem működtek, és betegpénztárak tagjaiként szerveződtek a munkások, szintén megünnepelték május elsejét.
1990-ben a szakszervezetek emléket állítottak az első május elsejének. A Városliget, a Dózsa György út (az első május elsején Aréna út) és az Ajtósi Dürer sor sarkán álló Centenáriumi Kőnél az építkezésig voltak évek, hogy a hazai szakszervezeti szövetségek együtt emlékeztek.
Higgyük, így lesz még…
Lux Judit