Közmenedzsment és munkaügyi kapcsolatok a magyar közszolgálatban - konferenciabeszámoló

 

2015. október

A munkaügyi kapcsolatok térképén a közszolgálati jogviszonyok mindig is különleges helyet foglaltak el. A közszolgálat által szabályozott speciális munkavégzési viszonyok mindig is sajátos karakterűek voltak. A közszolgálati jogviszonyok specialitása egyrészt az állammal való szorosabb kapcsolatából fakad, illetve abból a nézetből, hogy a közszolgálati alkalmazottak egy speciális szolgálati viszonyt látnak el. A speciális jogviszonyukban ezek a személyek az államot, vagy az önkormányzatot képviselik, ezért a jogviszonyaik sokkal szigorúbb keretek közé zártak. A közszolgálati jogviszonyok szabályozását azonban nem csak a jogszabályi, hanem a politikai- társadalmi környezet is befolyásolja. Ezzel kapcsolatosan olyan kérdések merülnek fel, hogy:

  • Merre tart a magyar közigazgatás átalakítása?
  • Mennyiben érvényesül az Új Közmenedzsment felfogás az átalakulás során?
  • Ebbe az irányba mutatnak-e az állásbiztonság meggyengítését, a közigazgatás politikus vezetőinek bővülő döntési lehetőségeit biztosító munkajogi változások?
  • Ha igen, milyen veszélyekkel járnak e folyamatok? Vagy éppen fordítva, esetleg éppen a hagyományos érdem-alapú közszolgálathoz való visszatérés tanúi lehetünk az ígért életpálya modellek bevezetésével?
  • Avagy inkább a két irányzat valamiféle kompromisszumaként a neo-weberi közigazgatás kialakítása folyik a közszolgálati ethosz felélesztésével?
  • Mit valósítottak meg céljaikból a felállított hivatásrendi Karok?
  • Hogyan működik a közszolgálati érdekegyeztetés akár a változtatások bevezetése során, akár a közszolgálati illetményrendszerek megállapítása kérdésében?
  • Milyen szerepe van ezekben a döntésekben a közszolgálatban működő szakszervezeteknek? Segítik-e a bevezetett változások a szakszervezeteket, hogy ellássák érdekvédelmi feladataikat?

A fent említett kérdések megválaszolása kulcsfontosságú a jogviszonyok esetleges továbbfejlesztése érdekében. Erre tettek kísérletet a Magyar Tudományos Akadémia Emberi Erőforrások Tudományos Bizottságának Munkaügyi Kapcsolatok Albizottsága és a Corvinus Egyetem Közgazdálkodás és Közpolitika valamint Emberi Erőforrások Tanszékei közös szakmai fórumának előadói is.

A szakmai program első előadója Linder Viktória (NKE) volt, akinek Gajduschek Györggyel közös egyik tanulmánya adta a rendezvény témájának kiindulópontját. Véleménye szerint egyik központi kérdés, hogy a versenyszféra szabályainak az átvétele mennyire jelentősen puhította fel a zárt karrier rendszert? Utalt arra is, hogy ez a folyamat Nyugat- Európában egy fejlődési ciklus elemként érvényesült. A versenyszféra elemeinek az átvételét a New Public Management (NPM) irányzat tekinti sajátjának. Ez a fejlődés azonban Közép – Kelet Európában nem érvényesült, sőt sok esetben mondhatni torzult. A torzulás következtében az NPM árnyoldala erősebben jelentkezett. Ilyennek tekinthető például a felelősségi rendszerek bizonytalanná válása és a testületi szellem gyengüléséhez. Az NPM-re adott reakciós válaszkén a jelenlegi megoldást szokás neoweberi modellnek nevezni, amely a klasszikus elveken alapszik, de enged bizonyosfajta rugalmasságot. A jelentős problémát Dr. Linder Viktória szerint, nem az egyes ciklusok és nézetek váltogatása adja, hanem az, hogy a hazai jogban és politikában egyáltalán nincs semmilyen koncepción alapuló elképzelések. Így a reformnak szánt megvalósítások vagy elsikkadnak, vagy nem nyújtanak valós megoldásokat.

Berki Erzsébet (MMKT) előadásában a közszolgálati jogban megvalósuló munkaügyi kapcsolatokról és érdekegyeztetéséről tartotta meg az előadását. Kiindulási pontként párhuzamosan végigelemezte az egyes szolgálati viszonyok jellemzőit a munkaügyi kapcsolatok terén a munkaviszonytól a hivatásos közszolgálati viszonyokig. Megállapítása szerint ez a felsorolása egy erősorrend is. Ebből adódóan a közszolgálati jogviszonyokban sokkal korlátozottabb a kollektív jogintézmények alkalmazásának a lehetősége. Véleménye szerint általánosságban mindenféleképpen kiemelhető a sztrájktörvény módosítása és az új Mt. hatálybalépése. Mindkettő általánosságban nehezítette a munkaügyi kapcsolatok gyakorlását, de ez fokozottabban érintette a közszolgálati jogviszonyokat. Ezt követő problémaként a közszolgálati munkaügyi kapcsokkal foglalkozó fórumok elégtelen működését említette, melyek nem tudnak ténylegesen érdekképviseleti erőt kifejteni. Azonban nem csak a fórumok szempontjából merültek fel kérdések, hanem több közintézmény állami átvétele miatt is. Ezekben az esetekben a korábbi kollektív szerződések megléte meg nem léte és alkalmazása vet fel kérdéseket.

Kártyás Gábor (PPKE-JÁK) előadásában azon „létrák és csúszdák rendszeréről” beszélt, melyek a kormánytisztviselők és köztisztviselők illetményrendszerét jellemzik. Ennek a vizsgálatához véleménye szerint kiindulási pontként a magánjogi jogviszonyok és a közszféra bérezési rendszerét szükséges összehasonlítani. Ebből az összehasonlításból egyértelműen kiolvasható, hogy a közszolgálati szektorban sokkal nagyobb a munkáltató mozgástere, akár a kormánytisztviselő hátrányára is, mint a gazdasági munkajogviszonyok között. Véleménye szerint ez a rendszer a „Létrák és csúszdák” elnevezésű társasjátékhoz hasonlítható. A közszolgálati rendszerben a törvény által biztosított előmeneteli rendszer jelenthet egyfajta bérfejlesztést, de ez lényegében nem jelent jelentős pozitív változást a tisztviselő életében. Az előmeneteli rendszer ráadásul nem teljes körű, hiszen vannak olyan pozíciók a Kttv.-ben szabályozva, amelyek nem illeszthetőek be ebbe a rendszerbe. A magasabb illetmények elérésére Kártyás Gábor megfogalmazása szerint a „létrák” alkalmasak. Több olyan problémás jogcím is kiemelhető ebből a csoportból, mint az illetményeltérítés vagy a tanácsadói munkakörök meghatározása, amelyek léte nem igazán értelmezhető a jogszerűség és főleg az igazságosság keretein belül. Véleménye szerint azonban létezik a „csúszdák” rendszere is az illetmény meghatározásánál. Sajnálatos módon ezek a jogi eszközök túl nagy mozgásteret adnak a munkáltatónak az illetmények csökkentésére. A már illetményeltérítés mellett különösen elgondolkodtató a kinevezés egyoldalú módosításának a lehetősége is.

Dura Mirjam (munkaügyi kapcsolatok szakértő) a szakszervezetek közszolgálatbeli helyzetét emelte ki. Véleménye szerint a szakszervezetek egyre nehezebb helyzetben vannak, ezt támasztja alá a KSH legutóbbi jelentése is, ami a szakszervezeti tagok létszámának alakulását vizsgálta. A felmérés szerint a szakszervezetek a korábbi tagságuk átlagban közel ¼-ét elvesztették. A szakszervezetek helyzetének vizsgálati alapját a szakszervezeti jogosítványok szolgálati szektoronkénti vizsgálata. A szektoronkénti különbségekből rajzolódik ki ugyanis pontosan

Mélypataki Gábor (ME-ÁJK) a közszolgálati szolgálati viszonyok egységesítéséről tartotta meg hozzászólását. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a szolgálati viszonyok egységesítése már egy 150 éve létező kérdéskör a magyar közszolgálat szabályozása terén. Ez azonban ez idáig nem valósult meg. Ennek egyik legfontosabb oka a politikai akarat hiánya és a jogalkotó koncepciónélkülisége. Kiemelte ez abban mutatkozik meg a legjobban, hogy az érintett jogszabályok módosításainak egy része még az NPM filozófiát követi, megint másik része a neoweberi irányzatot, aszerint, hogy politikai érdekeknek melyik épp a megfelelőbb. A közszolgálati jog több próbálkozás ellenére is marad szabályozásában töredezett szerkezetű.

Az előadásokat követően a közönség soraiból is több felszólaló lényegében az eddig elhangzottakat erősítették meg. A hozzászólók és az előadók abban mindenféleképpen egyetértettek, hogy rengeteg jobbítandó dolog lenne a közszolgálati jogviszonyokat illetően. Ezekről mindenféleképpen beszélni kell, még akkor is, ha jelenleg az ez irányú politikai akarat hiányzik.

______________________

Mélypataki Gábor egyetemi tanársegéd, Miskolci Egyetem, ÁJK.