2020 / május
A globalizáció komoly csapást szenved napjainkban a járványtól, és ez nem is meglepő, hiszen a háborúk és a járványok általában lefékezik a globalizáció folyamatait. Így volt ez például 1914-ben amikor a 19. század erős globalizációs tendenciáit egészen a 20. század második feléig zárójelbe tette az első és a második világháború, de hasonló jelenségek voltak megfigyelhetők korábban, a 18. század végi háborúk és európai forradalmak idején is. Mindez persze nem meglepő, a kérdés azonban az, hogy milyen változásokra kell felkészülni napjainkban, a remélhetőleg hamarosan bekövetkező járvány utáni időkben?
Mivel a 20. század hetvenes-nyolcvanas évei óta, amióta az úgynevezett neo-globalizáció vagy más néven hiper globalizáció uralkodóvá vált a világban, alapvetően a nagy nemzetközi vállalatok, a multik dominálják a világgazdaságot. Ennek jelentős következményei lettek viszonylag gyorsan: a nagy nemzetközi vállalatok, a multik erősem rákaptak az „értékláncok földrajzi optimalizálására”, ami azt jelenti, hogy a költségek minimalizálása érdekében az alacsony hozzáadott értéket termelő, olcsó munkaerőt igénylő tevékenységeket (tipikusan az összeszerelést) olcsó bérű, távoli országokba telepítik ki, míg a magas hozzáadott értékű tevékenységeket (mint például terméktervezés, pénzügyi műveletek, marketing stb.) megtartják – gyakran a szállítási útvonalak hosszának csökkentése érdekében – a gazdag országokban, ahol megfelelő minőségi munkaerőt könnyebben tudnak szerezni.
Ennek egyik következménye az úgynevezett „közepes jövedelmi csapda”, vagyis, hogy a gazdasági fejlődés útján éppen hogy csak elinduló országok a külföldi beruházások révén képesek egy ideig gyorsan növekedni, de aztán, mivel a multik nem hajlandók gazdasági megfontolások miatt összetettebb, drágább munkaerőt igénylő tevékenységeket ezen országokba telepíteni, ezért azok beragadnak az úgynevezett „közepes jövedelmi csapdába”, ami azért a valóságban „alacsony jövedelmeket” jelent. Erre a beragadásra tipikus példát jelenthetnek többek közt a kelet-európai országok…
Sajnos ebből a csapdából igen nehéz kitörni, mivel a multik nem ellenségeik saját maguknak, és nem hajlandók bonyolultabb tevékenységeket kiszervezni az elmaradott, alacsonyabb jövedelemű országokba, ahol képzettebb munkaerőt elég nehéz találni, már csak azért is, mert a képezett hazai munkaerő rendre elvándorol magasabb bérekért fejlettebb országokba.
De mindez két ok miatt is változhat a jövőben: egyrészt a multik túl hosszú, földrajzilag elnyújtott értékláncaik miatt folyamatosan ki lesznek téve a nemzetközi járványok veszélyeinek, amelyek az előrejelzések szerint egyre gyakoribbak lesznek a közeljövőben, másrészt hosszabb távon a robotizálás és a mesterséges intelligencia éppen ezeket az egyszerű összeszerelő munkákat fogja majd kiváltani.
Mindebből az következik, hogy nagyon valószínű, hogy a nemzetközi vállalatok, a multik inkább rövidíteni fogják értékláncaikat, és a helyett, hogy egzotikus távoli országokba telepítik ki az összeszerelő tevékenységeiket, megtartják azokat a gazdagabb, kevésbé veszélyeztetett centrum országokban.
Úgy látszik, hogy Magyarország esetében mégsem kell komolyabb termeléskitelepítéstől tartani, mivel a jelek szerint hazánk azon európai országok közé tartozik, amelyek jobban ellenállnak a járványoknak. Ma még nem világos, mi ennek az oka, az orvosok is vitatják, hogy vajon az elmúlt évtizedek széles körben alkalmazott BCG oltásai segítettek ebben, vagy esetleg más okai vannak, ezt ma még nem lehet tudni.
Mindenesetre tény, hogy hazánk a kevéssé fertőzött országok közt szerepel a WHO statisztikákban, de semmi sem garantálja azt, hogy ez a jövőben, esetleg más jellegű járványok esetében is így marad. De a multik valószínűleg bekövetkező „értéklánc-rövidítési” „járványaival” szemben nem leszünk sokáig immunisak…
Éppen ezért fel kell készülni arra, hogy a globalizáció következő szakaszában sokkal rövidebb lesznek a multik által preferált értékláncok, és így a jelenleg hazánkban működő, sok embernek munkát adó összeszerelő tevékenységek egy része ki fog vonulni az országból.
De erre már azért is sor kerülhet hosszabb távon, mert ahhoz, hogy egy multi leszoríthassa költségeit, nem feltétlenül szükséges az összeszerelő tevékenységeket olcsóbérű országokba telepíteni, lehet, hogy sokkal gazdaságosabb lesz ezeket olyan robotokkal kiváltani, amelyek jóval olcsóbbak, mint az élő munkaerő és a robotok nem szerveznek szakszervezeteket és nem követelnek magasabb béreket sem. És ezeket a robotokat el lehet helyezni a felvevő piacok közelében is.
Tehát a koronavírus járvány nagy valószínűséggel csak felgyorsítja azokat a tendenciákat, amelyekre a robotizálás miatt hosszabb távon amúgy is bekövetkeznének…
ÁRVA LÁSZLÓ
az ESSCA Budapest professzora