Kompetenciák, munkakínálat és foglalkoztatás

KOMPETENCIÁK, MUNKAKÍNÁLAT ÉS FOGLALKOZTATÁS

Az MTA Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Kutatóintézete és az MTA Emberi Erőforrások Gazdaságtana Tudományos Bizottsága 2013 novemberében Szirákon rendezett szakmai konferenciát. Ezen a gyermekvállalás és munkapiac kapcsolatáról, a munkahelyi kompetencia-követelményekről, a gazdasági válság hatásairól, és további munkaerőpiacot, oktatás és foglalkoztatáspolitikát érintő kérdésekről hangzottak el előadások.

A következőkben a Munkaügyi Szemle 2014/2. számában megjelent részletes beszámolóból az egyes előadások legfontosabb következtetéseit idézzük fel – a teljesség igénye nélkül.

A konferencia nyitóelőadásaként Hajdu Tamás Kertesi Gáborral és Kézdi Gáborral közös, az eltérő jövedelmű családokban felnövő fiatalok középiskolai sikerességét vizsgáló kutatásuk eredményeit mutatta be. A rendszerváltást követő oktatási expanzió hatására 2011-ben a középiskolában és felsőoktatásban tanulók aránya Magyarországon Európa középmezőnyének felső szélét közelítette meg. Az Életpálya-felvétel adatait használva azt vizsgálták, hogy a gazdag és szegény családok milyen mértékben részesülnek az expanzióból. A permanens jövedelem alapján kialakított kvintilisek szerint a felső és alsó ötödbe tartozók között lineáris modellel becsülve 29%-os különbséget mértek a tekintettben, hogy a megfigyelt 8. osztályba járók közül 6 év elteltével mennyien végzik el a középiskolát. A kutatás egyik fő következtetése, hogy az alacsony státuszú családok gyerekeinek lemaradása már középiskolás kor előtt kialakul.

A tanulmány második felében a gazdasági válság miatt 2007 és 2009 ősze között tapasztalt jövedelemváltozások hatását vizsgálták. Az eredmények csak a legszegényebb ötöd esetén szignifikánsak, tehát a rendelkezésre álló jövedelem a legszegényebb családok esetében közvetlen hatással van a fiatalok középiskolai sikerességére.

Ezt követően Adamecz Anna két személyre szabott aktív munkaerő-piaci program foglalkoztatási hatásait mutatta be (társszerzők: Czafit Bence, Bördős Katalin, Nagy Edit, Lévay Petra és Scharle Ágota).  A két fő kérdés elemzésükben az volt, hogy mennyire sikerült a programoknak a roma munkanélkülieket integrálnia illetve, hogy milyen hatása volt a programoknak a résztvevők munkába állítására. Azt találták, hogy a TÁMOP 1.1.2 program a nagyobb célcsoportja miatt kevésbé volt sikeres, mint a másik, ahol az iskolázatlan célcsoport miatt jobban elérték a romákat. A TÁMOP 1.1.2 program esetében a romák bevonása kisebb volt azokon a településeken, ahol arányuk nagyobb. Mindkét programra igaz, hogy nagyobb mértékben hagyta ki a roma nőket, mint férfiakat. A második kérdést propensity score matching eljárás segítségével járták körül. A második program itt is sikeresebbnek mutatkozott.

A második szekciót Csillag Márton kezdte egy többlépcsős kutatás első részének ismertetésével. A megváltozott munkaképességű házastárssal rendelkezők munkakínálatát vizsgálta Bördős Katalinnal és Scharle Ágotával együtt. Az irodalom szerint sem a tartós betegek, sem házastársaik esetén nem egyértelmű, hogy a betegség miatt hogyan változik a munkakínálatuk. Az eredményeik szerint a megváltozott munkaképesség marginális hatása negatív az egyén munkakínálatára, 30-35%. A partner egészségügyi állapotának nincs hatása. A házastárs esetén a hatást befolyásolja, hogy van-e más aktív a családban, amennyiben van, akkor a hatás kismértékben pozitív, ha nincs, akkor negatív. Egy másik modellben, a megváltozott munkaképességet endogénnek tekintve az önigazolás miatti mérési hibára mutató jeleket nem találtak.

Lovász Anna Szabó-Morvai Ágnessel közösen végzett kutatásukat ismertette, melyben a 3 év körüli gyermekek édesanyjának munkaerő-piaci helyzetét a gyermekfelügyeleti lehetőségek tükrében elemezték. A hatás csak a gyermek 3 éves kora körül szignifikáns. A 3 éves kor körüli gyermekkel rendelkező anyák esetén az aktivitásbeli különbségek 25%-át magyarázzák a gyerekfelügyeleti lehetőségek. Megjegyzik azonban, hogy ezen kívül más tényezőknek, jelzéseknek is együtt kell járnia a férőhelyek bővítésével, ha az anyák aktivitását növelni akarjuk.

Kapitány Balázs ismertette Spéder Zsolttal közösen végzett kutatását a termékenységi szándékok megvalósulása terén. A téma aktualitását az ezredforduló környékén sok európai országban 1,5 alá süllyedt termékenységi arányszám illetve az azóta bekövetkező szemléletváltás indokolja, miszerint a termékenység növekedését ott kell elősegíteni, ahol a szándék a gyermekvállalásra létezik, de egyedül nem tudják azt megvalósítani.  Az adatok 4 ország (Magyarország, Hollandia, Svájc és Bulgária) esetén álltak rendelkezésre. A vizsgálatból kiderült, hogy Magyarországon és Bulgáriában a legkisebb az aránya a szándékolt szülőknek, és ezekben az országokban nagyobb a halasztók aránya is. Főbb eredményeikből: a növekvő kor a halasztás esélyét növeli; paritás szempontjából az mondható el, hogy a gyerektelenek Bulgária kivételével halogatják az első gyermek megszületését, míg a többedik gyermekről könnyebben lemondanak, kivéve Svájcot, ahol inkább az első gyermekről mondanak le.

A következő szekció előadásai a munkahelyi kompetenciák témakörében születtek. Hermann Zoltán a munkahelyi kompetencia-követelmények szerepét a túlképzettek alkalmazása és kereseti helyzetük megismerése érdekében vizsgálta. A vállalat jellemzői alapján azt találta, hogy méret és tulajdonforma szerint nincs különbség az elvárt kompetenciákban, viszont ágazat és régió szerint van.

A fizikai foglalkozások esetén az látható, ahogy nő az általános kompetencia iránti igény, úgy meredeken zuhan annak a valószínűsége, hogy általános iskolai végzettségű munkavállalót alkalmaznának, a legmagasabb általános kompetenciát igénylő foglalkozásokban pedig legnagyobb valószínűséggel érettségivel rendelkezőket vesznek fel. Műszaki kompetencia igénynél a legnagyobb valószínűsége a szakmunkás foglalkoztatásának van. Szellemi foglalkozásnál az érettségivel rendelkezők foglalkoztatási esélyei csökkennek a növekvő általános kompetencia függvényében, míg a diplomások aránya nő. Az általános kompetenciák között a vezetői kompetencia faktornak van a legnagyobb hatása az iskolai követelményekre. A fizikai foglalkozások esetén is erős ennek a szerepe. A bérre a szellemi dolgozóknál az alap, és ezen belül is a vezetői kompetenciáknak, a fizikai dolgozóknál a műszaki kompetenciáknak van a legnagyobb pozitív hatása.

Köllő János a képzetlen emberek integrációs mintáit mutatta be norvég, olasz és magyar adatok alapján. A három ország eltérő mértékben sikeres a kevésbé iskolázatlanok (0-10 osztály) foglalkoztatásában. Magyarország sikertelensége a témában nem egyedi, az eltérő intézményi háttér ellenére a közép-kelet-európai régió nem tud megbirkózni a problémával. A képzetlenek aránya Norvégiában a legkisebb, ezt Magyarország (kb. 25%) követi, majd Olaszország (kb. 50%). Foglalkoztatottságuk terén Norvégia és Olaszország közel azonos módon teljesít, míg Magyarország lemaradása jelentős.

Norvégiában a legtöbb állás 6-16 feladatot vár el, Olaszországban és Magyarországon a munkahelyek komplexitásának eloszlása hasonló, azonban Olaszországban több egyszerű munkalehetőség van. Norvégiában a képzetlenek foglalkoztatási aránya egészen a 9 feladat teljesítését elváró munkahelyekig nagyobb, mint a nem képzetleneké. Olaszországban is magas foglalkoztatási arányok figyelhetőek meg a kissé bonyolult munkahelyeken, míg Magyarország esetén nem figyelhető meg az, hogy meredeken emelkedne a képzetlenek foglalkoztatási aránya, ahogy az egyre egyszerűbb munkahelyek vizsgálata felé haladunk.

Norvégiában a képzetleneket a nagyvállalatok, Olaszországban a kisvállalatok alkalmazzák, hazánkban nagyjából egyforma a nagy- és kisvállalatok hozzájárulása a foglalkoztatásukhoz. Olaszországban a kisvállalati szektor a komplexebb munkahelyeken is hajlandó nagyarányban foglalkoztatni szakképzetlent, Magyarországon inkább helyettesítik őket szakképzettel, emiatt lehet hátrányban Magyarország az olaszokhoz képest e téren.

A következő előadást Telegdy Álmos tartotta, a globális válságra adott vállalati leépítési választ tulajdoni forma szerint elemezte. A folyamatban lévő kutatás során a vállalati alkalmazkodást a nettó munkahely-teremtési ráta segítségével mérte. A 2007-2008-ban is csökkenést mutató ráta 2009-ben nagyot esett, majd 2010-ben elkezdett nőni, de még mindig negatív volt. Tulajdoni forma szerint a belföldi és külföldi magánvállalatok esetén a ráta a fentiekkel szimultán mozgott, azonban az állami tulajdon esetén más pályát írt le: 2007-2008-ban értéke negatív, majd 2009-ben megugrott.

A becslés eredménye szerint a válság előtt az állami és magánvállalatok nettó munkahelyteremtése hasonló volt, azonban az állami vállalatok nettó munkahely-teremtési rátája a válság után megnő a belföldi tulajdonú vállalatokéhoz képest.

Ezután a ráta iparági kibocsátás rugalmasságokat becsülve azt találta az előadó, hogy az iparági kibocsátás és a nettó munkahelyteremtés kapcsolatában a válság előtt tulajdonforma szerint nincs különbség. A válság után a belföldi vállalatoknál 20 százalékponttal megnő a rugalmasság, az iparági változás mértékénél nagyobb mértékben történő leépítési trend a külföldi vállalatokra is igaz. Az állami vállalatoknál a rugalmasság ellentétes irányba változik a másik két tulajdonosi formához viszonyítva, az látható, mintha az állam munkahelymegtartó instrumentumként tekintene vállalataira.

Ezt követően Hárs Ágnes és Simon Dávid a válságra válaszul hívott – a Munkaerőpiaci Alapból (OFA és ÁFSZ lebonyolítás) valamint Strukturális Alapból (NFÜ a lebonyolító) finanszírozott – programok hatásbecslését mutatta be. A támogatások jellemzői, hogy egy gyors és rövidlefolyású válságra szabták őket, ahol a meghatározó kezelési forma a munkahelymegőrzés volt. Az első „naiv” becslés szerint az OFA volt a legdrágább program, a sok kis vállalat támogatásával. Optimális becslés szerint a programok 12,5-18,5 ezer ember esetén valósítottak meg tényleges létszámmegőrzést. Ágazat szerint részleges hatást a feldolgozóiparban, kereskedelemben és vendéglátásban figyeltek meg, míg túlhatást az építőiparban, az infokommunikáció és pénzügy területén. A pályázat kiválasztási modellje azt mutatja, hogy az ágazatnak, régiónak és tulajdonszerkezetnek jelentős befolyása volt a bekerülésre. A válság előtt jól működő cégek nagyobb eséllyel kerültek be a pályázatba, viszont a válságban már a rosszabbul működők bejutása volt valószínűbb.

Végül, a konferencia záró előadásában Bakó Tamás a munkában lévők munkakeresését elemezte. A közép-kelet-európai régióban a munkahelyváltási szándék alacsony volt, Magyarországon 1997-es adatok alapján 3,5% volt azok aránya, akik 1 éven belül munkahelyet váltottak volna. A tanulmány egy online adatfelvétel adatait dolgozza fel, ami szerint a válaszadók 55%-a gondolt arra, hogy munkahelyet vált, ami jelentős növekedést jelent 97-hez képest. A főbb keresésre ható tényezők eredményeiből: erősen befolyásolják az álláskeresési hajlandóságot a sokkal nagyobb alternatív bérek, az iskolai végzettség továbbá a nem pénzbeli tényezők. A bércsökkentésnek pozitív szignifikáns a hatása, míg az állami tulajdonnak negatív, a szolgálati időnek a hatása nemlineáris. Az alkalmazásban álló nők kevésbé keresnek munkát, mint a férfiak.

__________________________

Varadovics Kitti kutatási asszisztens, MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Kutatóintézet.