HR tanácsadók

 

HR TANÁCSADÓK

Az 1990-es évtizedben komoly „küldetésük” volt az emberierőforrás-gazdálkodás területén dolgozó tanácsadóknak. Ugyanis a külföldi tulajdonosok azt várták el a frissen megszerzett vállalatok menedzsmentjeitől, hogy minél előbb az anyaországban megszokott vezetési módszereket alkalmazzák. És ezek – például a HR területen – bizony messze voltak a korábbi hazai gyakorlattól. Hiányzott a know-how, hiányzott a megfelelő szemlélet és csak kevés magyar szakember rendelkezett már a kezdetekkor a szükséges ismeretekkel. Ezt az űrt eredményesen töltötték be a gombamód szaporodó tanácsadó cégek.

Először természetes módon a külföldi tanácsadók hoztak létre magyar leányvállalatokat, ezekben azonban mind több hazai munkavállalót alkalmaztak, akik elsajátítva a piacgazdasági technikákat és gyakorlatokat már rövid idő után otthonosabban mozogtak a hazai pályán, mint más vállalati kultúrákhoz szokott külföldi társaik. Majd igen gyorsan magyar alapítású és tulajdonú cégek (kisvállalkozások) is megjelentek, és hasítottak ki a piacból egy szeletet. Végül is ebben az időszakban – éppen a nagy kereslet miatt – viszonylag könnyű volt megbízáshoz jutni. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem megfelelő képzettségű, kevés tapasztalattal rendelkező tanácsadók is érvényesülni tudtak, rendszerint korábbi személyes kapcsolataik kiaknázásával. De összességében a szakma az elvárható színvonalon működött, és nagyban hozzájárult a HR tevékenység gyors professzionalizálódásához.

Ahogy minden komolyabb munkaszervezet bevezette és „beüzemelte” az ismert HR rendszereket, ahogy a vállalati HR szakemberek egyre gyakorlottabbá váltak a korszerű módszerek alkalmazásban, továbbá ahogy megjelent egy fiatal generáció, amelynek tagjai már az iskolapadban megszerezték a szükséges elméleti ismereteket, fokozatosan véget ért a tanácsadói munka „aranykora”, és egyre inkább hosszabb távú, bizalmon alapuló munkakapcsolat, egy-egy szűkebb területen kínált speciális ajánlat, kiemelkedő szakmai reputáció kellett a megbízásokhoz. Tetézte mindezt a gazdasági válság megjelenése.

Ma lényegében a gazdaság valamennyi problémáját kapcsolatba hozzuk a válsággal. Nyilván számos esetben teljes joggal. Ugyanakkor a válságra való imamalomszerű hivatkozás egyúttal azt is sugallja, hogy a nehézségek átmenetiek, előbb-utóbb meglátjuk a fényt az alagút végét, és a dolgok fokozatosan visszatérnek a régi kerékvágásba. Pedig lehet, hogy nem átmeneti nehézségekről, hanem egy markáns trendfordulóról van szó, amikor is a jelenlegi helyzet már egy új korszak „normál állapota”. A válság legfeljebb felgyorsítja, még markánsabbá teszi mindezt.

Kétségtelen tény, hogy válsághelyzetben a vállalatok összébb húzzák a derékszíjat, és a takarékosság különösen érzékenyen érinti a külső cégeknek adott megbízásokat. Reálisan látni kell azonban, hogy ha levegőhöz is jut a gazdaság, a HR tanácsadók szolgáltatásai iránti igények lényegesen eltérnek majd a – nevezzük így – „extenzív” növekedés periódusától. Az marad talpon, az lesz sikeres, aki ezzel szembe tud nézni és alkalmazkodni tud az új korszak követelményeihez.

 

Lapszám: 
2013/2