HR ÉS A VILÁGHÁLÓ
Az emberiség történetében mérföldkövet jelentő nagy felfedezések, találmányok közül is kiemelkednek azok, amelyek a társadalmi viszonyokra gyakoroltak különösen nagy hatást. Ilyen volt például a puskapor vagy a könyvnyomtatás felfedezése, a XX. században televízió tömeges elterjedése. A XXI. század elején úgy tűnik, hogy ilyen lesz az internet nyújtotta végtelen lehetőségeket kihasználó ún. közösségi média, vagy ahogy mind gyakrabban nevezik, a web 2.0 térhódítása.
Ebben az a különleges, hogy az átlagember közvetlenül, tehát a politikai és/vagy gazdasági hatalom birtokosainak befolyása, manipulációja nélkül tudja megismerni más hozzá hasonló státuszú emberek nagy tömegének véleményét lényegében bármilyen kérdésről. Torzítás nélkül, első kézből jut hozzá alapvető információkhoz. És ő is úgy érzi, hogy lehetősége van közvetlenül befolyásolni más emberek véleményét, ezen keresztül végső soron a társadalmi és gazdasági folyamatokat.
E lehetőség érzetétől az emberek jelentős része szinte megrészegül, az óvatosság legelemibb szabályairól megfeledkezve helyez el a világhálón saját magáról, világlátásáról, személyiségéről olyan információkat, amelyek nyilvánossá tételét bármilyen hagyományos, „face to face” kapcsolatban kétszer is meggondolná. Nem érzékeli, hogy a számítógépbe magányosan bepötyögött információk, az Enter billentyű lenyomásának pillanatában önálló életet kezdenek, ő maga teljes mértékben elveszti felettük az ellenőrzését. Az átlagos internetismeretekkel rendelkezők számára egyszerűen beláthatatlan, hogy ki, mikor és milyen célra használhatja fel azokat.
Nyilvánvaló, hogy e jelenség a munka világában is markánsan megjelenik. Képmutatás lenne, ha sznobizmusból vagy valamilyen erőszakolt etikai megfontolásból elutasítanánk a közösségi média felhasználását például a kiválasztásban, a munkavállalók elkötelezettségének nyomon követésében, a munkáltató brand alakításában vagy az emberierőforrás-gazdálkodás bármely más fontos területén. Ugyanakkor – akárcsak az egyén számára – a munkaszervezetek számára is komoly veszélyekkel jár e lehetőség megfontolatlan használata. Egyrészt a munkáltatónak tiszteletben kell tartania a személyiségi jogokat, bár ezeknek a világhálóhoz kapcsolódó értelmezése ma még sok tekintetben kiérleletlen. Másrészt rendkívül nehéz az információözönből kiválasztani a HR munka szempontjából releváns elemeket, és kellő körültekintés nélkül nagy a tévedés lehetősége. Mint ahogy arra is számítani kell, hogy a legkisebb hiba, etikátlanság is azonnal nyilvánosságot kap az adott munkavállalói szegmensben, ami hosszútávra rombolhatja a munkaszervezet presztízsét.
A web 2.0 rohamtempóban épül be a HR tevékenységbe. Azonban előnyei mellett lehetséges veszélyeit, előnyei mellett hátrányait is a szokásosnál is gondosabban indokolt mérlegelni..