Flexibilitás a munkaerőpiacon. A munkavállalók szociális biztonságának ugródeszkája, vagy zsákutcája?

 A negyedik ipari forradalom gazdasági és társadalmi kihívásainak, a munkaerő-piaci folyamatok mélyreható változásainak köszönhetően, illetve a munkanélküliség általánossá válásával a társadalmi javak elosztásának alapparadigmája, a végzett munka arányában történő részesedésre épülő egzisztenciális biztonság is veszélybe került. Az ezredfordulót követően a rugalmas foglalkoztatási formák elterjedésével már nemcsak a munkanélküliek, hanem a munkavégzők széles köre esetében is sérült a szociális biztonság. A kilencvenes évek foglalkoztatási válságának kezelésére kialakított „flexicurity stratégia” úgy tűnik kudarcot vallott. A szociális védelem bástyái a munkavállalók körében az elmúlt években sorra meggyengültek, s egyre szélesebb körben ismertté vált a prekaritás, a bizonytalan foglalkoztatási és jövedelmi viszonyok jelensége. Mindezeket követően joggal merül fel a kérdés: a munkavállalók szociális biztonságának garantálása csak a rugalmas foglalkoztatási formák visszaszorításával érhető el, vagy a szociális biztonság olyan új formáinak kialakítása és garantálása szükséges, amely illeszkedik a XXI. századi digitalizált világ által diktált munkapiaci feltételekhez.

PDF

 

Rovat: 
Archív 2018
Lapszám: 
2018/6