A nyugdíjsorozat kilencedik darabja a nyugdíjak értékéről szól, megkülönböztetve azt a nyugdíjak nominális összegétől. Rámutat, hogy a nominális összegek változása igazából csak a fogyasztói árszínvonal változásával együtt értékelhető. A nyugdíjak értékalakulásán elsősorban vásárlóerejük változását értjük, de ezt indokolt egybevetni a keresetekével is. A cikk illusztrációs céllal fiktív példákat mutat be a négy „versenyző” mutató (nyugdíj és kereset nominális növekedése, általános és a nyugdíjas árnövekedés) lehetséges viszonyaira vonatkozóan. Kitér arra is, hogy a nyugdíjak növekedését szűkebben és tágabban is lehet értelmezni. Ezután bőséges számadattal érzékelteti és értékeli a valóságos viszonyokat, megállapítva, hogy az utóbbi három évtized összességében szerény eredményeit az magyarázza, hogy a fellendülés időszakai mellett nagy visszaesések (a rendszerváltást követő évek, továbbá a 2000-es évtized második felének világméretű válsága) is éreztették hatásukat a nyugdíjak értékalakulásában.