7. Rátér a rátára

A nyugdíjsorozat mostani cikke a helyettesítési rátával, a keresetek nyugdíj általi helyettesítésének, pótlásának mértékét jelző mutatóval foglalkozik. A helyettesítési ráta a nyugdíjrendszerek működésének egyik fontos indikátora, sokat elárul a nyugdíjrendszer ellátási színvonaláról, arról, hogy a munkajövedelmek színvonalához képest milyen nyugdíjszínvonalat képes biztosítani. A fogalommal már találkoztunk a „Nyugdíj lesz a bérből” című cikkben. Most részletesebben is kibontjuk tartalmát. Érzékeltetjük, hogy nagyon sokféle viszonyszámot képezhetünk, amely mind nyugdíj/kereset típusú. Fontos, hogy a mutató jól értelmezhető legyen és bármilyen tartalmút választunk, mindig tisztában legyünk azzal, mit is mér. A rátákat – egyebek mellett - csoportosíthatjuk aszerint, hogy az adatok milyen időszakra vonatkoznak, milyen személyi körre terjednek ki, tényadatok-e vagy „diktált” adatok. Egy egyszerű számpéldán bemutatjuk a „klasszikus” helyettesítési ráta számítását, majd egy egészen más tartalmú viszonyszámot ismerhetünk meg: a relatív nyugdíjszínvonalat.

PDF